Schiffer András, az LMP társelnöke és frakcióvezetője augusztus 31-ig két lépésben visszavonul a politikai életből. Pontosabban a háttérből segíti majd pártját. Azt mondja azért teszi, mert az LMP nem tudott áttörni. Nincs meg körötte az ehhez szükséges "szellemi erőtér". Schiffer visszahúzódása nem azt igazolja, hogy nem lehet más a politika, inkább csak azt, lehetne, de úgy nem tud más lenni, ahogyan ő elképzelte. Mert csupán azt nem kérdezi meg önmagától, miért nem jött létre az a szellemi erőtér, bármi legyen is az, amit annyira hiányol, s amit egyetlen ellenzéki párt sem tudhat magáénak. Meglehet azért sem jött létre ilyen, mert Schiffer nagyon egyedül akart maradni, maradt is, soha, senkivel nem próbált semmilyen közösségre lépni. Ha most alapítványt gründol, hogy erőteret képezzen, ráadásul kimondva-kimondatlanul Sólyom László mentorálásával, akkor talán, de csak talán, besűríthet egy szellemi kört, amely stabilitást adhat egy rendszerkritikus, konzervatív politikának. Ehhez azonban Schiffernek is nagyot kellene változnia, ami felől kétségeink vannak. Nem a zöld-politikában, hanem globalizmus- és kapitalizmus-ellenességében, amely a tagadáson túl nem sokra jutott.
Schiffer a dolgok mai állása szerint nem indul a 2018-as választásokon sem. Elege lett a parlamenti „szarszippantásból″. Nincs egyedül. Lassan majdnem minden párt vezetője magára hagyja a frakcióvezetői széket. Vona Gábor felállt, a szocialisták pártelnökjelöltjei – Tóbiás József ugyan még nem nyilatkozott – is leugranának a szarszippantó volánja mögül. Ami két dolgot bizonyít. Hogy közelednek a választások, és annak beismerését, hogy a Fidesz "parlamentáris demokráciájában" a politikai ellenzék tehetetlen. Mindenki igyekszik a saját pártját menteni 2018-ra. Ám a látványos kivonulás az orbáni Ház főszékeiből, ami akár csak egy éve is erős szimbolizmussal bírt volna, most visszhangtalan marad. Mintha a Fidesz is teljesen kifacsarta volna e kiszáradt héjú intézményt. A kormányfő mindent egy lapra feltéve az őszi kvóta-ellenes referendummal tart előre hozott választásokat, a kormányzó pártok a képviselői padok alatt kavargatják a langyos napi politikát.
A „szarszippantós” parlamenti ciklus itt alighanem véget is ért. A fekália ömlik kifelé, csak azt nem tudni, ki fog csatornázni.
