Csányi, Leisztinger, Mészáros, Simicska, Nyerges Zsolt… Korunk új földesurai, akik ma már nagyobb földekkel rendelkeznek, mint a 19. század végén a Habsburg hercegek, vagy a grófi családok. És a „jogszerűség” biztos tudatában veszik nyakra-főre, amíg még van, az árverésen felajánlott újabb birtokokat. Rendjén van, ők legalább működtetik is a gazdaságaikat.
A baj a most minden „utcasarkon” gyorstalpalt aranykalászos gazdákkal van, akikét csókos gázszerelőből, műkörmösből, fitnesz edzőből, politikus gépkocsivezetőjéből képeztek át, hogy ne legyen formai akadálya az árverési tárcsaemelgetésnek. Jó, hogy hirdetést nem ad közre a kormány: vegye-vigye a földeket, végkiárusítás van! Sok kockázattal nem jár a dolog, hiszen Brüsszel nem rendőr, a szabályokat Nyugaton nem a csavaros eszű magyarokra dolgozták ki. Nem nagyon ellenőrzi senki, hogy a több mint hatvanezer forintos hektáronkénti támogatást búzaföld, vagy bukfenctábla után fizetik.
Sietni kell a földárverésekkel, néhány esztendő múlva megszűnnek a földalapú támogatások és akkor már korántsem lesz olyan jó üzlet „földbirtokosnak” lenni. Az uniós hozzájárulásból kényelmesen törleszteni lehet a hiteleket, akik meg földet akarnak túrni, fizessék meg a bérleti díjat a tulajnak. Csak a következő évtized elejéig tart a dőzsi, ha elapad az uniós fejőstehén tőgye, aki fizetni akarja majd a hitelét, kénytelen lesz vagy gazdaságosan termelni, vagy eladni a birtokot annak, aki ért is hozzá.
Akkor jön majd el az igazság pillanata: azé lesz a föld, aki megműveli.
