E két szó kétségkívül hasonlít Szodomára és Gomorrára, ám, amint Gizike és a gőzeke vagy egy lovarda és egy kormányzósági palota között, itt is szembeszökő a különbség. Ilyen distanciákra azonban aligha képes a Konzervatív Hallgatók Szövetsége.
„Szodómia, szodómia, fúj, fúj!” Meg: „homoszexuális: abnormális” tételmondatokat rikoltoztak decensen toleráns fiúk néhány női pár felé akik a leszbikus csók joga mellett demonstráltak a hét végén. (Hagyjuk is, hogy ma a szodómia elsősorban az állatokkal való közösülést jelenti.)
Négy-öt fél-, vagy egész cédulát mutogató – kiöltözött, szemre látens volt az „ellentüntető”. Ezt a jasszt eddig uniformisban, bakancsban szokta meg a szebb jövő népe.
Vezetőjük - politológus-jelölt a Pázmány katolikus egyetemen (hol máshol?) - ezt is mondta: „Európa nagy és dicső, és újra az fog lenni”. Fogalmam sincs, hogy ott a kirekesztésin kívül működik-e más tanszék. Magyar, meg „okossági” bizonyára nem, hiszen az idézett mondat minden ízében állatorvosi ló.
Az viszont kifejezetten kreatív, hogy a női csóktól egy levegővel sikerült eljutniuk a migránsozásig. (A választási iroda-kompatibilis kis csapat esze nemrég egy hungarista rendezvényen szólalt fel.)
De nincsen itt hiba, hiszen konzervatívék ezt is írták magukról: „a humor megédesíti az életet, s az abba csomagolt igazságtartalom megnevetteti a nemzettudatos, konzervatív hallgatók lelkét”. Kacag is most, aki magyar.
Ha e hallgatók hallgattak a volna, ha bölcsebbek tán nem is, de kevésbé közhülyék maradhattak volna.
