Rossini leghíresebb operájában, A sevillai borbélyban, miközben a szereplők kötélhágcsón menekülnének, még eléneklik: „Csak a csendre jól vigyázzunk, ne csináljunk semmi lármát!” Nem csoda, hogy a hosszadalmas készülődés közben nyakon csípik őket. Ez a jelenet ihlethette az aranyszájú Harrach Pétert, a valóságban nem létező, a Fidesz által kitartott KDNP frakcióvezetőjét, amikor ekként kommentálta az MNB alapítványainak nyilvánosságra került költekezéseit: „A teljes nyilvánosság tág teret engedett a rosszindulatú csúsztatásoknak, a sanda politikai szándékoknak és a piaci érdekek sérülésének.” (Népszabadság, május 14-i szám, „Erős mondat”)
Ez a frakcióvezető úr bölcsességét megvilágító megnyilatkozás, mint Harrach Péter megszólalásainak többsége, jól bizonyítja a hatalmon lévők sunyiságát. Eszerint amit csak lehet, el kell titkolni a választók elől, akkor is, ha a sumákolás alkotmányellenes. A választónak, ha jól értjük a frakcióvezetőt, nincs, nem is lehet köze ahhoz, mire költik a pénzét, ne is kérdezze, fogja be a száját! Keresztény emberhez illőbb lett volna, ha Harrach Péter kicsit konkrétabban fogalmazza meg a nyilvánosságban rejlő súlyos veszélyeket. Az egyik veszedelem: „tág tere” lett a „rosszindulatú csúsztatásoknak”. De ki csúsztatott? Az-e, aki foggal-körömmel küzdött a tények megismerése ellen, vagy aki ezek ismeretében elszörnyedt a lopások miatt? Avagy Harrach Péter a tolvajt védi a károsult ellenében?
Egész sajátos értelmezése a megfelelő parancsolatnak (Ne lopj!), bár a KDNP oszlopától nem meglepő a tények sajátos szemszögből való értelmezése. Kinek voltak „sanda politikai szándékai”? A titkolódzónak vagy annak, aki szeretett volna tisztán látni az ügyben? Az adatok megismerése ellen kézzel-lábbal hadakozó KDNP-seknek, vagy például Áder Jánosnak, aki ez ügyben éppen nem „sanda” elképzeléséről tett tanúságot? Miféle piaci érdekek sérültek? A csaláson kapott alapítványok miféle piaci érdekek megjelenítői? A közpénz kisajátítása Harrach úr szerint piaci érdek? Miféle keresztény gazdaságfilozófia rejtőzik e sunyi mondat mögött?
Egyik olvasótársam nem is olyan rég szóvá tette, ha Kósa Lajos vagy Harrach Péter megszólal, lehet utána magyarázkodni. A KDNP frakcióvezetője leginkább arra a pincérre emlékeztet, aki odasomfordál az urak asztalához, és alázatosan érdeklődik, mit tetszenek parancsolni. Felveszi a rendelést, de valamit mindig rosszul ért belőle. Már csak szánakozva röhögnek az ostobaságain.
