Az amerikai fikciós irodalom új etalonja, Ransom Riggs a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című regénytrilógiája befejező művével örvendeztette meg olvasóit. Az új mű, amelynek alcíme Lelkek könyvtára, az előző két történet hőseinek kalandjait követi nyomon onnantól kezdve, ahol a második kötet váratlanul félbeszakadt. Mindez magában foglalja azt is, hogy hiába a Kossuth Kiadó elegáns, kemény fedeles és szép borítóval ellátott kivitelezése – ha az olvasó nincs tisztában az előzményekkel, maximum annyira tudja élvezni az első fejezeteket, mint amennyire az évad közepén bele lehet kapcsolódni egy tévésorozat cselekményébe.
Ransom Riggs akkor lépett elő a teljes ismeretlenség homályából, amikor öt évvel ezelőtt megjelent a tengerentúlon a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című fantasy műfajához húzó, de a primer besoroláson túlmutató, valóban eredeti és lebilincselő történetű regénye. A kötet a The New York Times bestseller listájára került, ahol a prominens első helyet is megszerezte, s ahol összesen hatvanhárom hetet időzött a jegyzék könyvei között. A történet igazi siker: van egy Jacob nevű kamaszévei végén járó srác, aki felfedezi, hogy tragikusan megölt nagyapja valójában "különleges gyermek" volt.
Rövidesen egy időhurokban találja magát, ahol tucatnyi, néhai nagyapjához hasonló örökifjú fiatallal találkozik – ezek a kivételes képességgel rendelkező gyerekek az 1940-ben megállt időben élnek az árvaházuk igazgatónőjének, Vándorsólyom kisasszonynak a felügyelete alatt. Akad köztük láthatatlan gyerek, van, aki a halottakat tudja rövid időre visszahozni az életbe, más a jövőt jósolja meg, de van olyan kislány, akire nem hatnak a gravitációs törvények. Az olvasócsalogató alapanyag kiegészül a főhősünk egy bizonyos karakán lány, Emma iránt lobbant szerelmével és azzal a nyomasztó ténnyel, hogy különlegeseink életét az „üresrémek” veszélyeztetik.
A szerző elmondása szerint az egész történetet néhány régi, szokatlan fénykép inspirálta, így az új kötetből sem maradhattak ki a kalandos cselekményt még elképzelhetőbbé tevő eredeti fekete-fehér fotók. A regény ütőkártyája tulajdonképpen a hátborzongatók antik fotográfiák és a cselekmény egybeolvadása, a Viktória királynő korabeli Anglia áporodottságtól és fertőtől bűzlő, megfakult szegletének leírása a maga rozoga házaival, gyárhídjaival, na meg a valóban extrém karakterek életre keltése. Sajnos Riggs egy idő után elengedi szereplői kezét, így azok gyakran vetik le önazonosságukat.
A történet nem mentes az előzményektől, például a Harry Potter-szériával és A Gyűrűk Urával egyértelműen párhuzamba állítható. A trilógiazáró mű is a terror, a számkivetettség, az üldözöttség világát jeleníti meg, apró üzeneteivel pedig a mindenkori genocídiumok ellen elkövetett pogromok képét rajzolja. Sajnos talán néhol túl konkrétak a történelmi áthallások (náci-zsidó szembeállítás, ennek metaforikus előképe volt az első kötetben a jelenet, amikor a szörnyek nagy brutalitással megölték a juhokat a szigeten), de a Lelkek könyvtára mégsem annyira tudatosan szerkesztett, mint előzményei. Mindenesetre elég jó olvasmányélmény, amelynek első részéből az Oscar-jelölt amerikai kultrendező, Tim Burton készített látványos mozifilmet (többek között Eva Green, Samuel L. Jackson, Judi Dench szereplésével), amely ősztől a világ legtöbb országában látható lesz. Habár a filmkészítő mindig a saját olvasatát reprezentálja, azért kicsit tartunk tőle, mit hozott létre Burton az alapanyagból…