Egyenesen Cannes-ból, a versenyen kívüli bemutatkozásról érkezett a magyar mozikba Shane Black ellenállhatatlanul szórakoztató krimi-vígjátéka, a Rendes fickók. Miközben gyilkosságok esnek, testek zuhannak a mélybe, korrupt hivatalnokok gyilkoltatnak és pornószínésznők őszi légyként hullanak, Russell Crowe és Ryan Gosling frenetikus párbeszédein és a meghökkentő jeleneteken hasát fogja a néző.
Végre ismét egy olyan hollywoodi filmvígjáték, amelyben a szerzők és játékosok nem veszik halálkomolyan a filmen dübörgő halálipart, s két olyan legendásnak mondható hollywoodi kedvenc, mint Crowe és Gosling, mer nevetséges balfék lenni - láthatóan mindketten élvezik is. Alig hihető a szóbeszéd, hogy a Halálos fegyverrel meg a Vasember 3-mal jó nevet szerzett Shame Black, aki szellemes forgatókönyvei és remek dialógusai után a Durr, durr és csókkal rendezővé is avanzsált, több mint tíz éve szerette volna a sztorit megcsinálni. Ryan Gosling érdeklődése kellett hozzá, hogy a tetszhalott forgatókönyv végre életre keljen. Crowe aztán bizalommal csatlakozott Goslinghoz.
Így állt elő a fergetegesen vicces nyomozópáros: Crowe nagydarab mackóként lesz a málé melák elcsapott zsaru, aki ösztönösen azonnal az ellenfél torka után nyúl, s akinek előbb sújt le az ökle, csak azután kérdez. Mellette Gosling a részeges piperkőc magánnyomozó, aki a veszély első pillanatáig kihívóan adja a nagyot, de amint forró lesz a talaj, gyáván megfutamodna. Ha nem tartaná vissza a becsület nevében a kislánya, vagy a teljesítendő munka ára miatt a társa. Kettőjük ütközései a nagykönyv szerint alakulnak, de mire végül igazi társakká válnak, nagy mennyiségű humorral töltik fel még az olykor megdöccenő történetet is.
Shane Black többszörösen bizonyítottan remek dialógusíró, gondoljunk Mel Gibson és Danny Glover sistergően mókás párbeszédeire! A Rendes fickók legnagyobb értéke a két főszereplőn kívül a főhős-páros pergő és szellemesen kígyózó dialógusaiban rejlik. Ezeknek a vészhelyzetek forróságához képest feltűnő fapofajellegében rajtakapható a Ponyvaregény jótékony ihletése is. Ahogy Shane Black vérbe mártogatja a Crowe-nak és Goslingnak írt szócséplések és okoskodó dumapárbajok abszurditását, az kábítóan vicces, köszönhetően Tarantino szellemujjának.
A krimi történetének már nem ilyen dicséretesen ura a film. Nincs meggyőzően részletezve, összerakva és kellően motiválva a pornóipart az autóiparral összekötő gyilkosságsorozat. Nagyjából arról van szó, hogy Los Angeles 1977-ben egy furcsa gyilkosságsorozat helyszíne. Egy bizonyos pornófilm alkotóit és szereplőit sorra öldösi valaki. Gosling és Crowe más-más úton, de megbízást kap, hogy járjon utána a rejtélynek.
Az író-rendező alaposan kiszínezi a sztorit, szó van itt környezetszennyezésről, a madárpusztulás elleni tiltakozókról, az autóipar támogatásáról, ügyészi korrupcióról, a magas hivatal és a bérgyilkosok szoros együttműködéséről, pornósztárok futtatásáról. Egy adott pillanatban kiderül, hogy azt az ifjú pornósztárt, akit a két balfék nyomozó meg kell, hogy védjen a bérgyilkosoktól, éppen a magas beosztású kedves mama akarja eltenni az útból. A mama történetesen az igazságügy minisztérium befolyásos beosztottja, s ez rendben is van, mondhatjuk: láttunk mi már karón varjút. De a film vajmi kevéssé motiválja ezt a vonalat, amely annyira elnagyolt, érthetetlen és főként hihetetlen, hogy gyaníthatóan csak azért van rá szükség, hogy Kim Basingernek is jusson kapanyél.
(Szomorúan vetem közbe, hogy Basingerre alig lehet ráismerni. Babapopsi simaságú bőr a hosszúra nyúlt lóarcon, apróra zsugorodott disznószemek a festéktől összeragadt szempillák között, a feszítettségtől óvatosan mozduló száj – hihetetlenül torz. Az emlékeinkben élő gyönyörű, ragyogó szépségű színésznő, aki a 9 és ½ hétben magába bolondította a férfiakat, ijesztő bábbá változott. Úgy szabták át, hogy minden élet kiszállt a vonásaiból.)
A gyilkosságsorozat okát, összetevőit elmázolja a film, s olyan döccenőket is megenged magának, hogy egy titkárnő szép szavára hőseink ellenőrzés nélkül közvetítenek százezer dollárt, miközben csak felszeletelt újságpapírt rejt a táska. Olyan amatőr mozzanat az egész, hogy a film abba is hagyja, minden következmény nélkül. Nem a történetmesélés, nem a krimi szerkesztés logikája a Rendes fickók erőssége. Sőt, egynémely gyenge pontja miatt olykor parodisztikus fordulatok is becsúsznak.
A siker azon múlik, hogy Crowe és Gosling színészi intelligenciája könnyedén viszi el a látványos buliktól nyüzsgő Los Angeles-i történetet. Mindketten remek művészek, élvezik, hogy leléphetnek a hollywoodi megasztár piedesztáljáról. Ettől lesz emlékezetes az a jelenet, amikor Crowe rányit a WC-n csücsülő Goslingra, aki arra is hajlandó, hogy begipszelt karral, az ülőkén trónolva, leeresztett gatyával, maga elé tartott újsággal takarózva játssza végig kettőjük békülési jelenetét. És Crowe hibátlan partner benne.
(Rendes fickók ****)
