Bármennyire tehetségesek voltak a Kádár-rendszer zenészei, érvényesülni csak akkor tudtak, ha azt a felsőbb körök engedték. Ez viszont nem csak a hatalommal szemben szült bizonytalanságot és ellenségeskedést, hanem még a nagy generáción belül is. Így járt Szörényi Levente és Koncz Zsuzsa: bár közös munkájuknak köszönhetjük a „Rohan az idő” című lemezt, mégsem voltak igazán jó barátok - írja a lap.
Egy Szörényi Leventéről szóló könyvben a zenész „A Koncz-nyomás” címmel egy egész fejezetet szentelt az énekesnőnek, felidézve egy 1973-as történetet: miután bezúzatták a „Jelbeszéd” című lemezt, Erdős Péter utasította, írjon egy albumot Koncznak, ő azonban inkább a saját lemezével foglalkozott. A sorok között Szörényi arról is beszél, hogy mindenki azzal piszkálta, Koncz hamisan énekel.
Ízlések és pofonok. Egyrészt ez nem igaz, ha valaki meghallgatja a régi felvételeket, azok azért nem hamisak. Kettő: van, akinek borzasztóan fontos, és semmi más nem fontos, hogy a dal úgy szóljon, ahogy ő elképzeli, és ebből a szempontból nem lényeges számára, hogy az előadó hangja mit tesz lehetővé. Három: vannak olyan szerzők, akiknek egyszerűen teljesen mindegy, ki énekli el a dalt, csak az a dal olyan legyen, ahogy ő az álmaiban elképzeli - reagált a fentiekre Alinda műsorában Koncz Zsuzsa.
Leventével gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Azóta tudom, ki ő, miből van, és vannak emberek, akiket nem feltétlenül azért értékelek, hogy milyen emberek, hanem azért, mert tehetségesek – summázta a viszony buktatóit az énekesnő.
A teljes cikk itt olvasható.
