Az oknyomozó portál Megtörni a csendet c. cikkében - miután rendőrségi, illetve bírósági nyoma nincs az esetnek - "anonimizálva" vagyis valódi nevek nélkül adja közre a történetet.
Az abúzus elszenvedője - aki Judit néven szerepel - elmondja, hogy milyen alattomos módon épülnek fel ez efféle zaklató "kapcsolatok", hogy a felnőtt miként tud oly mértékben manipulálni egy gyereket, hogy az hosszú ideig nem beszél senkinek az erőszakról.
-Úgy éreztem, hogy kiválasztott az elején, külön figyelt rám. Akkor nyilván nem gondolhattam, de utólag visszagondolva nagyon rutinosan csinált mindent: röviddel azután, hogy elkezdtem nála úszni, elkezdett fogdosni. Molesztált.
-Azt mondta, hogy ha elmesélném a szüleimnek, ami történt, akkor a szüleim megutálnának. Megutálnának, és ezért elveszíteném őket, állami gondozásba kerülnék. Ettől érthetően nagyon megijedtem, ezt elképzelni sem tudtam.
-Akkor fel kellett mennem hozzá a lakására. Amikor odaadta azt a ruhát, azt mondta, "látod, mennyire szeretlek". Ott voltam egyedül, anyám nélkül. Arra emlékszem, hogy egy nő állandóan bejött a szobába, majd kimentek a konyhába és nagyon veszekedtek. Szerintem ezért nem csinált velem semmit, de később nem úszhattam meg.
-Nem fogtam fel, hogy valójában mi történik velem. Ez volt az adottság, a valóság. Nem jutott eszembe abbahagyni az úszást, mert a szüleimen azt láttam, örülnek, elégedettek, hogy ezt csinálom. Mindig is szófogadó gyerek voltam – meg akartam felelni nekik.
A Judit néven emlegetett hajdani kislány és az azóta már halott Edző teljes történetét az Átlátszó oldalán olvashatják el.