Címoldalas hír a kormánylapban: adósságban fuldoklik a baloldal. Ha nem volna egészen képben az olvasó, sorolják is a részleteket: ki, kinek, mennyivel tartozik. Van ebben banki adósság, amelyet az MSZP nyög a korábban bevállalt új székház miatt, a DK egy magánszemélynek tartozik, írják, az Együtt pedig egy korábbi kampányra felvett hitelét próbálja törleszteni…
Lehet persze ezen élcelődni, meg a támogatottság hiányában keresni az okokat, az igazság azonban „odaát” van: 2010 óta a Fidesz mindent elkövetett, hogy elzárja a baloldali pártok anyagi forrásait. A politikai formációk hivatalosan az országgyűlési választáson megszerzett mandátumaik arányában kapnak állami támogatást, s ebben az elmúlt két választás nem sok jót hozott egyik ellenzéki pártnak sem. Bizonyos támogatási összegek csurrannak-cseppennek a tagságtól is, a tagdíjbevételek azonban korántsem tudják fedezni a működési költségeket.
Sem az MSZP, sem a DK, sem az Együtt nem csinál titkot abból, milyen nehéz helyzetben van, nap mint nap milyen kemény harcot kell folytatniuk azért, hogy előteremtsék a pénzt az apparátus, a működéshez szükséges infrastruktúra fenntartására. Aki teheti, összehúzza magát, kisebb irodákba költözik, él a Képviselői Irodaház nyújtotta lehetőségekkel.
A másik oldal pedig röhög a markába. Mosolyogva szorítja politikai ellenfelei torkát. 2010 óta szinte hermetikusan elzárták az ellenzéki pártok támogatói köréhez sorolt vállalkozások anyagi forrásait, még reményük sem lehet, hogy akár egyetlen állami megrendelésre sikeres pályázatot nyújthassanak be. Ezerrel folyik a kivéreztetésük. Százas nagyságrendben kerültek utcára azok a közigazgatási szakemberek, aki az előző kormányok idején töltöttek be valamilyen közhivatalt. Hatodik éve reményük sincs, hogy újra elhelyezkedjenek, de az üzleti szféra, a vállalkozások világa is zsákutca számukra. Kitűnő szakembereknek napi megélhetési gondjaik vannak, egyik-másik a közösségi hálón kénytelen – ahogyan a lap írja: koldulni -, némi anyagi támogatást szerezni magának, családjának.
S amikor a kormánylapban megmosolyogják a másik oldalt, még véletlenül sem teszik hozzá, milyen forrásokból éli víg napjait a kormánypárt? Miből telik azokra a politikai kampányokra, amelyeket alig burkoltan kormányzati pénzekből finanszíroznak; mennyit csurgatnak vissza a párt kasszájába „támogatásként” a közbeszerzéseken sok-sok milliárdot kaszáló Fidesz-közeli vállalkozások? Hová lesznek azok a milliárdok, amelyek a beruházások nyilvánvaló túlszámlázásból „keletkeznek”, hová csordogálnak azok a pénzek, amelyeket az uniós támogatásokból csapolnak meg, s amelyek lassan Brüsszelnek is szemet szúrnak már?
Lehet persze a másik torkán állva mutogatni: ni csak, fuldokol!
