2014 őszén a Comedy Central tévécsatorna Daily Show című műsorában a következőket mondta: „Ott van a magyar miniszterelnök. A magyarok rengeteggel tartoznak Amerikának. Ő (Orbán) szereti a tekintélyelvű kapitalizmust, de ezzel valójában csak azt mondja, hogy soha nem akar kiszállni a hatalomból. Maradni akar örökre, és pénzt.”
Ha túlságosan kategorikusnak és leegyszerűsítőnek is érezhetjük a fenti megnyilatkozást, azért nézzünk egy kicsit a mondatok mögé. Mi, magyarok is mondunk olyat, hogy sokkal tartozik nekünk Európa, a kereszténység, meg, hogy a történelem során évszázadokig védtük a nyugati civilizációt. Az ilyetén kijelentések minden nemzet önértékelésének részei, igazság magvuk is van: a clintoni mondat esetében gondoljunk csak Amerikának a nácizmus és a kommunizmus legyőzésében betöltött szerepére, ötvenhatos eltávozott hazánkfiai felkarolására, arra a biztonsági ernyőre, amit mai napig kifeszít felettünk a NATO közreműködésével. Hogy Orbán Viktor szereti a tekintélyelvű kapitalizmust? Hát tessék csak újra elolvasni az illiberális állam építését bejelentő és az autoriter hatalmakat feldicsérő 2014-es tusványosi beszédet, a megjegyzés nem is olyan légből kapott. Hogy soha nem akar kiszállni a hatalomból? Bizony erről szól a nemzeti együttműködés rendszere, az a többször kinyilvánított terve, hogy nemcsak a következő három-négy kormány kezét akarná megkötni törvényeivel és személyzeti politikájával, hanem maga is jó hosszan, több cikluson szeretné élvezni a kormányzati hatalom örömeit. Persze az „örökre”, meg a „soha” szónoki túlzások, de hogy a miniszterelnök viszonya legalábbis sajátos a pénzhez, az bizonyítja családja – apja, felesége, lánya és veje –, a környezete gyors és hihetetlen meggazdagodása.