A szakmában, és talán azon kívül is sokan csak Köbcsiként ismerték. Számtalan legenda kísérte már életében is, és ő vigyázott, hogy ne cáfolja és ne is igazolja ezeket a legendákat. Az egyik legszebb és leghumorosabb mítosz szerint közvetlenül azután, hogy a munkaszolgálatból leszerelt, írt egy novellát. Betette az apjától örökölt, vízszintesen ketté hajtható irattáskájába és gyalog elindult Kőbányáról Pestre, hogy bevigye az első, már beindult folyóirathoz. Útközben mellékanyarodott egy - akkor még járőröző - szovjet tank, kiugrott belőle egy kiskatona, kikapta a kezéből az aktatáskát, majd visszaszállt a tankba. Köbcsi kétségbeesve rohant utána és azt kiabálta, hogy "A kéziratom, a kéziratom". Egy idő után a tank lassított és a keskeny lőnyíláson kinyúlt egy kéz és elébe dobott egy fehér, női ridikült.
Meglehet, ez az első "kudarc" vette el végleg a kedvét, hogy szándékai ellenére mégse legyen író. Igaz, egy időben még próbálkozott a Filmgyárban forgatókönyv-íróként, de végül is a hírlapirodalomban találta meg a helyét. Kezdőként dolgozott a Népszavánál, aztán még megszámlálhatatlanul sok lap következett, míg végül, több mint harminc éven át, az Esti Hírlapnál találta meg a helyét. Írt mindent. Az első hóvirág megjelenésének üdvözlésétől - ez kedvenc témája volt - jellegzetesen városi ember létére a mezőgazdaság is a témái közé tartozott, de a nagy árvizekről is tudósításokat küldött. Ám bármiről írt, annak - mondhatni - irodalmi szaga, íze volt. Nem veszett ki belőle az írói véna, csak alkalmazkodott a munkájához, ami a megélhetését lehetővé tette. (Két gyereket is fel kellett nevelni, ma már a fiát, Jánost, az írót-szerkesztőt talán többen ismerik, mint az apját.) Példaképe, imádott szerzője Krúdy Gyula volt. Egy másik legenda szerint: egy barátnőjét azért rúgta ki az ágyából, mert az nem tudta, hogy fölöttük a falon látható kép Krúdyt ábrázolja.
De nem tudta követni példaképét, csak az újságírásban. Lehet, hogy tovább kellett volna próbálkoznia az elzabrált kézirat után is. Most már nincs esély rá, mert mert végleg elköltözött közülünk.
