Sopront a hűség városának nevezik és aki csak egyszer is eltölt itt pár napot, biztosan maga is hűséges lesz ehhez a páratlan hangulatú városhoz. Egész évben turisták hada ostromolja és mégis megmaradt meglepően csendesnek és békésnek. Sokan kicsit talán unalmasnak is találhatják, de ha ráhangolódunk, akkor biztosan magunk is megtaláljuk a titok nyitját. Rengeteg műemlék és a gyönyörű természeti környezet. A Fő térről kiinduló négy csendes utca alkotja tulajdonképpen a belváros egészét, mindegyikben sűrűn sorakoznak a hangulatos, ódon házak. A Templom utca vezet ki az óváros szélén lévő parkosított nagy Széchenyi térre, ahol kitűnő cukrászdákat, kávézókat, gyorséttermeket találunk. Az Új utcában áll az egyik legrégebbi zsidó imahely Európában, az Ó-Zsinagóga. A barokk Fő tér közepén találjuk hazánk egyik legszebb és legrégibb Szentháromság-szobrát 1701-ből.
A téren szinte mindegyik épületet érdemes szemügyre vennünk, itt található Magyarország egyik leggazdagabb antik bútor- és dísztárgy-gyűjteménye a Storno család egykori otthonában, de a közeli Fabricius ház régészeti, helytörténeti kiállításai is érdekesek. Az Új utca a hangulatos Orsolya térre vezet, amelynek névadója az itt található orsolyita templom és rendház, közepén a felújított Mária-kúttal.
Séta a várfalon
Sopron belvárosának utcarendszerét a városfal határozza meg. A hármas falgyűrűt évszázadok építkezése alakította. Középső részét a IV. század elején épült római városfal alkotja. Északon és délen szekérrel is járható kaput nyitottak rajta. Itt vezetett át az ókori városon – Scarbantián - a Borostyánkő út. Maga a várfalöv azonban csak a II. világháború pusztítása után vált láthatóvá. A Várfalsétány kialakítása a belváros megújítási programjának részeként valósult meg 2012-ben. A Várfalsétány a Bünker-köztől (az evangélikus templom mellől) indul, majd a Színház utca mögött elsétálhatunk a Megyeháza udvarára, onnan pedig a Fő térre. Az út innen tovább visz a Színház utca 3. mögé, ahol feltekintve megcsodálhatjuk a Fabricius-házat és a Tábornok-házat is. Így jutunk el az (egykori vizesárok melletti) Előkapuhoz, majd a Városház utcai romkerthez, mely a város római kori maradványait mutatja be. A bástya mellett elhaladva a Várkerület mögött sétálhatunk tovább. Végül a Szent György utca házai mögött lyukadunk ki, ahonnan egy vendéglő udvarán át bóklászva kiérünk a Hátsókapuhoz, mely a sétány végét jelöli.
Kényelmes tempóban haladva az útvonal egy óra alatt bejárható. Nem csoda, hogy a soproniak is imádják a helyet hiszen a csendes, zegzugos környék ideális terep fiatal párok számára.
Sopron legfurcsább látnivalója
Ha pedig várfal, akkor legyen vár is, mégpedig nem is akármilyen. A soproni Kolostori-erdő közelében, a Felsőlövérek városnegyedben található Taródi-vár 50 év munkáját dicséri, amit jórészt egyetlen ember, a vár egykori ura, Taródi István végzett el. A furcsa álom, melyhez egészen haláláig ragaszkodott, kizárólag az övé volt: már szinte kamaszként elhatározta, hogy középkori várat épít magának. Az első változatot, mely egy fából készült építmény volt, még szülei telkén húzta fel, majd miután megnősült, elhatározta, hogy a Lövéreknél vesz telket, és itt építi újjá a várat. 1951-ben sikerült is saját területet szereznie itt, a kővár építését pedig 1959-ben kezdte meg. Ahogyan az lenni szokott, a helybéliek és a bulvárlapok sokszor kegyetlenül bántak az építővel. Őrültnek, alkotását pedig Bolondvárnak nevezték.
Ettől függetlenül Taródi a vár felépítéséhez több száz vasúti kocsira való követ hozatott fel a várhoz, hogy egészen haláláig - 80 évesen is, utolsó erejével - az építkezésen dolgozzon. A 4300 négyzetméter alapterületű épületben minden van, ami egy középkori várhoz kell, a lakórésztől kezdve a kúton és a lovagtermen át a borházig, a felvonóhídig, a csigalépcsőkig és a várfürdőig. Ráadásul bárki megnézheti.
Különleges ízek és illatok
Sokan nemcsak a történelem és a táj szépségéért látogatnak el ide. A soproni borvidék Magyarország egyik legrégebbi borvidéke. Itt már a kelták is termesztettek szőlőt és készítettek bort. Szüret idején felpezsdülnek a város környéki pincék. A borok királya a soproni borvidéken a Kékfrankos, hiszen ez a vidékre legjellemzőbb szőlő- illetve borfajta. Ezért is nevezik Sopront a Kékfrankos fővárosának. A bor nevében egy Napóleon korába visszanyúló legendát őriz. 1809-ben a magyarul egy szót sem tudó soproni borosgazdák – a poncichterek – nem sejtették, hogy az otthonaikba bekvártélyozott katonák, akik csak terhet és szenvedést jelentettek a városnak, utódaiknak milyen nagyszerű örökséget hagynak. A néphagyomány szerint, a katonák élvezték a magyar hon ízletes és bőséges kosztját és a borvidék ízeit. A kötelező ellátmányon túl a pedig vásárolták is a jóféle bort. A borosgazdák hamar felismerték, hogy a francia katonák kétféle pénzzel rendelkeznek: egy fehér színű háborús pénzzel és egy kék színűvel, mely még a régi békeidőkből származott és értékesebb volt. A poncichterek a legjobb boraikat csak kék pénzért voltak hajlandók árulni és a fizetéskor csak annyit mondtak: kék frankot. A hagyomány szerint erre a kiváló fajta borra ragadt rá a Kékfrankos név, melyet azóta is emlegetnek, szerte Európában.
Igazi gasztronómiai és kulturális csemegét kínál az ínyenceknek a Soproni csokoládé-múzeum is. A látogatók minden oldalról üvegfalakon keresztül nyerhetnek bepillantást a csokigyártás és a tortakészítés titkaiba. A világ minden részéből találhatunk finomságokat, melyeket különleges fémedényekben tárolnak íz és származási hely szerint. Peruból és Madagaszkárról valók például az igazán különleges un. ültetvényes csokoládék. Ezeket mind egy-egy ültetvény kakaóbab terméséből készítik el. A csokoládé ízesítésében nincsenek határok. A fantázia egzotikus csemegéket teremt: a bátrabbak megkóstolhatják a chilis csokoládét, de ehetünk akár sósat is. A hagyományos édesség híveit pedig várja a mandulás, kesudiós vagy mogyorós változat. Nem is a kékfrankos hazájában járnánk, ha ne készülne csokoládéból is kékfrankos szőlőfürt. A különleges készítmény cukorból, csokoládéból és kakaóbabból készült, s természetesen soha nem került a prés alá.
Nem meglepő, ha ezek után szinte itt ragad az ember. Elvégre Sopron a Hűség Városa.
