Lesem a hűtőszekrény ajtaját, nyílik-e már, és indulnak-e vissza a gyárba azok a fránya Túró Rudik, amelyeket éppen visszahívnak. „Valami fémszerű anyag” lehet bennük, közli a gyártó. Van egy telefonszám is, ha kérdésem volna ezzel kapcsolatban, mondjuk, kíváncsi volnék, mi a fene lehet az a fémszerű anyag, és hogyan került bele a Rudikba, de nem kérdezek semmit, tök mindegy. Ott a gyárban minden rendben van, most is mennek a szalagok, készülnek az új Rudik. Ami nem egészen fogyasztható, azt tessék visszahozni.
Más a helyzet Illés bácsi fagylaltozójával. A NÉBIH szigorú. Azt mondja, a cukrászdát az elmúlt 50 évben nem igazán újította fel a tulajdonosa, a gépparkját sem tartotta szakszerűen rendben, emiatt „akár” festék vagy rozsda származék – „fémszerű anyag” - is kerülhetne a fagylaltba, amit mi gyanútanul megehetünk, pókhálót és talán legyeket is találtak. Az ilyesmi fölött nem szabad szemet hunynia a hatóságnak.
Akik vissza-visszajártak Illés bácsi fagylaltozójába, azok azt mondják, eddig még nem kerültek „fémszerű anyagok” a gombócokba, legfeljebb néhány szem eper, málna, vagy csoki darabkák, de ezért még egyetlen gyereket sem kellett orvoshoz vinni. Szalmon Ella sem szokott betérni hozzá, sokan szerették a Rákóczi túrósát, a fagyiját.
Nem tudom, kinek van igaza Illés bácsi ügyében. A környéken lakóknak, akik tiltakoznak, vagy a hatóságnak, amely tőle elvárható módon a szabályok szerint jár el. Ha ezt teszi, jól teszi. Ha a mérce is egyforma.
Persze ha lakatot tennének a Rudiba bekerült fémszerű anyagért a Friesland Campina ajtajára, ügyvédek hada dörömbölne a NÉBIH ajtaján. Illés bácsiért legfeljebb a közösségi oldalon „dörömbölnek”.
