Ha volna földem, csak parlagfüvet termesztenék. Felvenném utána az uniós támogatást, azt akkor is kifizetik, ha nem krumplit, hanem bukfencet vetek bele, aztán elmennék a Földművelésügyi Minisztériumba és sorba állnék parlagfűirtási támogatásért.
Az a pénz igazi talált pénz. Néhány éve az adónk 1 százalékából befolyt 1,1 milliárdból autót, bútort, cipőtisztító gépet vett a minisztérium, tavaly már kicsit óvatosabbak voltak, a pénz felét civilek kaphatták mindenféle gyomirtó gép beszerzésére. Az egyik internetes portál megint „szagot kapott”, és addig járt a minisztérium nyakára, amíg megkapta, ki, mire költötte el azt az öt-öt milliót, amit megítéltek számára.
Tessék megkapaszkodni! Az egyetlen papírból sem derült ki, mennyi parlagfüvet irtottak ki a szétosztott fél milliárdból, de az igen, hogy voltak, akik 2-3 milliós traktorokat vettek, vagy darabonként 2-300 ezer forintért fűkaszát, kilencezerért vasvillát és gereblyét. A csúcs az, aki a támogatásból 212 ezerért öt pár munkavédelmi cipőt vett a parlagfű elleni csatájához. A 42,5 (azaz: negyvenkétezer ötszáz) forintos surranók láttán a parlagfű biztosan elsárgult. Alighanem az irigységtől.
De az is lehet, hogy nem is bajlódnék a parlagfű irtásával. Azt ugyanis a kutya sem ellenőrzi, hogy van-e az igénylőnek fertőzött területe, meg azt sem nézi a hatóság, hogy egyáltalán csökkent-e a pollenszám az irtás nyomán. Az sem érdekli az FM-et, arra használom-e a pénzt, amire adták, ezért én egy csilivili motorbiciklit vennék. Naponta azzal járnék ki a földemre, és lesném, jól érzi-e magát a parlagfüvem.
