Megtörhetetlennek tűnik a spanyol csapatok dominanciája az európai labdarúgásban. Eldőlt ugyanis, hogy idén is – csakúgy, mint 2014-ben és 2015-ben – mindkét nemzetközi kupát spanyol együttes nyeri. Ám más hasonlóság is akadt az eltelt három esztendőben: az Európa-ligát mindannyiszor a Sevilla hódította el. Nyilvánvaló, hogy az együttes trénere, Unai Emery egészen különleges képességekkel rendelkezik, hiszen aki ilyen bravúrt tud véghezvinni, az nem lehet akármilyen edző. Lelkesen is jegyezte meg a spanyol sportnapilap, a Mundo Deportivo, hogy a Sevilla „a legendás csapatok klubjának tagja lett”. Természetesen más lapok sem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel, az As azt emelte ki, hogy „a Sevilla történelmet írt”.
Az első félidő pedig még egyáltalán nem úgy indult, hogy a bázeli találkozó az andalúziaiak diadalmenetévé válik. Bár többet birtokolta a labdát, a Liverpool egyre jobban játékba lendült, s az lehetett az érzésünk, Kloppnak sikerült kifőznie valamit híres boszorkánykonyháján. Sturridge találatával megérdemelten szerezte meg a vezetést a Pools, amely kis szerencsével akár tovább növelhette volna az előnyt.
Hogy mi történt a liverpooliakkal a második játékrészben, az még alighanem sokáig elemzések tárgya lehet. Mintha nem ugyanaz az együttes jött volna ki a pályára, mint az első félidőben, persze ugyanez a Sevilláról is elmondható. Mindössze 17 másodperc kellett az andalúziaiak egyenlítő góljához, amelyet Gameiro szerzett. Mondhatjuk persze azt, hogy a gyors gól megzavarta a vörösöket, de egy nemzetközi kupa döntőjében ez azért nem lehet mentség. Mindenesetre a Liverpool árnyéka volt önmagának, klassziskülönbség lett a csapatok között, s a csereként beállt klublegenda, Coke két találatával állította be a 3-1-es végeredményt a Sevilla javára.
Klopp nem igazi „finalista” edző, sorban ötödik kupadöntőjét vesztette el. Pedig a meccs előtt mindent bevetett, elsősorban pszichésen próbálta felkészíteni csapatát, s azt kísérelte meg játékosaiba sulykolni, hogy itt most történelmet írhatnak, s olyan sikert vihetnek véghez, amit még nagypapaként unokáiknak is mesélhetnek.
A nagy álom azonban lényegében az alatt a 17 másodperc alatt szertefoszlott. „Mindent elvesztettünk a második félidőben, de legfőképpen a hitünket abban, hogy itt lehet keresnivalónk. Szervezetlenné vált a védekezésünk, ötlettelenné a játékunk. Ám megfogadom, hogy felhasználva ezt a tapasztalatunkat, tovább erősödünk” – ígérte Klopp a magukba zuhant Pools szurkolóknak. A német tréner egyben magára is vállalta a felelősséget, s megjegyezte, talán túl sokat hittek magukról, s valójában még nem állnak azon a szinten, amit reméltek. Akadtak egyébként a Liverpoolnak emlékezetes meccsei ebben az El-kiírásban, s már mindegyik a tavaly októberben kezdődött Klopp-érához köthető, de abból a lelkesedésből, kompromisszumot nem ismerő játékból, amit akár a Manchester United, a Dortmund, vagy a Villarreal elleni visszavágón láthattunk, ezúttal semmi sem köszönt vissza. Azért is fájdalmas a vereség az angol együttes számára, mert így lemarad a nemzetközi kupaindulásról.
A meccs azonban nem Kloppról szólt, hanem Unai Emeryről, akiről valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Neve évek óta a legnagyobb kluboknál is felmerül, de a baszk származású tréner jól érzi magát Dél-Spanyolországban, s mint a meccs után elmondta, ő úgy készül, hogy ott is marad. „Nagyon jól érzem magam itt, s amíg a Sevilla számít rám, addig együtt készülhetünk a következő kihívásokra. Azt remélem, hogy az egész életemet eltölthetem itt, de pontosan tudom, hogyan működik a labdarúgás. Sosem lehet előre tudni, mi történik majd” – fejtette ki. Kétségünk sem lehet arról, hogy klubja továbbra is ragaszkodik a személyéhez, hiszen 2013-as kinevezése óta az ő nevéhez fűződik a klub történetének legsikeresebb időszaka.
