- Hogy került kapcsolatba a soproni Petőfi Színházzal, mint zeneszerző? Önt inkább a népzene világából ismerheti a közönség, ez alakult át később a ma oly divatos világzenévé, ebből hogy lett színház?
- Volt erre már példa korábban is, elég régen, de írtunk már színháznak is zenét, ezek közül legismertebb a Toldi volt 2011-ben, amit a Colosseumban játszottak egy évig az Experidance táncegyüttes közreműködésével. Ebből egy elég sikeres és meghatározó darab született, de ezen kívül több színházi darabban is részt vettem. Legutóbb Pataki András, a soproni színház igazgatója keresett meg két évvel ezelőtt, akkor kezdtünk az Álmos Legendájáról beszélgetni, és azt mondtam, csináljuk meg. Ez egy balett, és mint minden kihívás, ez is érdekelt. Tudták, hogy balett zenét még nem írtam, de mivel manapság úgyis minden formabontó, ez nem is számított igazán. Örömmel vettem a felkérést, megírtam, és egy évvel a bemutató előtt elkezdtük az egészet stúdióban is felvenni, egyeztettünk Demcsák Ottóval a darab koreográfusával is, hogy neki mi az elképzelése. Kaptam egy szinopszist is a történetről, és ennek alapján született meg a végleges mű.
- Mit érdemes tudni magáról a darabról?
- A zene és az egész előadás is 12 tételből áll, ez a 12 zenei kompozíció adja a táncmű keretét, 6-6 tétel hangzik el mindkét felvonás alatt. A darab legfontosabb része Emese álma, amivel a történet indul: Emese megálmodja, hogy megtermékenyíti totemállatunk a turulmadár, így születik meg Álmos, aki fejedelemmé választása után egyesíti a hét ősmagyar törzset és a hét vezért, majd elvezeti népét az újhazába, a Kárpát medencébe.
- Mi az oka annak, hogy mostanában ekkora hangsúlyt kapnak az újragondolt történelmi színművek?
- Azt gondolom, hogy mindenki jól ismeri például a görög mitológiát, de még mi is kevéssé ismerjük a saját mitológiánkat és történelmünket. Talán itt az ideje, hogy ezt is megismerjünk.
- Ha a színháztól kicsit visszakanyarodunk a Ghymes irányába, önök most világzenét játszanak? Így lehetne a legjobban jellemezni?
- Nem tudom… A világzene egy akkora kosár, amibe nagyon sok minden belefér manapság. Igen, nevezhetjük végül is így is. Mi csak Ghymes zenének szoktuk hívni, mivel szerencsére van egy nagyon sajátos hangzásvilágunk. Egyszer úgy fogalmazta meg valaki, hogy ha az első akkordok után felismerhető egy zenekar, akkor az már egy sikeres dolog. Szerintem akkor tud egy zenekar sikeres lenni, ha egy sajátos, autentikus megszólalása van.
- Mit hoz a jövő? Marad a folkzene-világzene vonalon, vagy inkább a színház felé húz a szíve?
- Egyik nem zárja ki a másikat, szerencsére párhuzamosan, egymástól függetlenül is tud működni a kettő. Természetesen a Ghymessel is tovább dolgozunk, de folyamatosan kapok egyéb felkéréseket is.
- Úgy tudom, hogy nagyon szereti a Balatont és a badacsonyi borvidéket, saját pincéje van itt, és szívesen borászkodol.
- Igen, borászkodom, műkedvelő szinten, de nagyon nagy örömmel teszem, jól érzem magam a hordóim között. Sok jó bort megkóstoltam a világból, de oda lyukadtam ki, hogy mégis csak mindenkinek a sajátja a legjobb. Örülök, hogy rátaláltam a badacsonyi borvidékre, nagyon Balaton szerető emberek vagyunk, sokat kirándulunk a környéken. Azt gondolom, hogy joggal lehetünk büszkék mi is a magyar borainkra. Szeretni kell, ami a miénk.
