;

Tarlós;kézivezérlés;

„Nem gondolom, hogy nálam szabadabban fogalmazó politikus lenne a jobboldalon” - Fotó: Tóth Gergő, Népszava

- Tarlóst nem lehet kézivezérelni

Most jobb az együttműködés a kormánnyal, mint Demszky Gábor idejében volt - érvelt lapunknak a főpolgármester, akit saját bevallása szerint nem lehet kézivezérelni. Tarlós István igyekszik tisztába tenni a metrópótló buszok ügyét, az viszont számára sem világos, ha a kormány azt akarja, hogy a főváros magyar buszt vásároljon, akkor miért szolgáltatást javasol? Minden ellenkező állítással szemben Orbán Viktor kormányfő rendre fogadja és számára nem az a lényeg, hogy ez hivatalos találkozó, vagy sem.

- Gyámság alá vonta Orbán Viktor a fővárost, vagy bizonyos ügyekben van még mozgásterük?

- Kedves szerkesztő asszony! Ideje lenne az effajta megalázó kifejezéseket elfelejteni. Többször próbáltak ezzel verbálisan gyengíteni, de nem gondolnám, hogy nálam szabadabban fogalmazó, mozgó politikus lenne a jobboldalon. Lehetnek olyanok, akik megfelelési kényszerek alatt élnek, én nem, korlátokat nekem is lehet állítani, de utasítani, kézivezérelni nem.

- A metrópótló buszok ügye, sőt a 3-as metró felújítása körüli cirkusz viszont azt jelzi, hogy a kormány kedve szerint rángatja Budapestet.

- A pótlóbuszok ügyét sokan igyekeznek zavarossá tenni, némileg sikerült is, például a vásárlás és a szolgáltatás örökös keverésével. Ezért megpróbálom leegyszerűsíteni. Az M3-as metró felújítását minél előbb el kell kezdeni. Nem akarok - idézőjelben - visszafelé mutogatni, de az elődeim voltak szívesek olyan helyzetet teremteni, ami bennünket időben nagyon beszorított. Az utasok érdekében meg kell oldani a szerelvények pótlását. Az M3-as metrón 500 ezer utas utazik naponta, és a metró nyomvonalán van szükség a pótlásra. Kellő számban szükség van helyettesítő járművekre és ezek csak autóbuszok lehetnek. Vagy vásárolunk járműveket, vagy pedig - amit a kormány javasol - szolgáltatót bízunk meg. Az utóbbi drága mulatság. A héten kiderült, a kormány azt akarja, hogy magyar buszt vásároljunk, ami nem azonos a szolgáltatással. Ebben a pillanatban ez az ügy nekem nem egészen világos. Magyar busz egyébként jelenleg nem létezik, a szolgáltatást pedig nem mi találtuk ki, és nem is a miniszterelnök. Ne kérdezze, hogy kik akarták, mert nem fogok neveket mondani.

- Azért találgatnék. Lázár János?

- Nem. A Miniszterelnökség vezetőjének ehhez szerintem semmi köze. Ő valószínűleg csak kommunikált valamit.

- Miért vették le a csütörtöki rendkívüli közgyűlés napirendjéről a pótlóbuszok ügyét? Ez nem azt jelzi, hogy a fideszesek ismét az ön feje felett akarnak valamiben dönteni?

- Az új önkormányzati törvény alapján ez elvileg nem lehetséges. Az előfordul, hogy valamit nem tudok támogatni, amíg nem látok tisztán. A kormány távlati koncepciója támogatandó, de ez a 150 busz nekünk novemberre kell. Ami országosan, hosszú távon jó, az adott esetben, konkrét ügyben a fővárosnak nem biztos, hogy kedvező. Erről akarnak még egyeztetni. A fideszes polgármesterekkel egyébként semmi bajom. Más kérdés, hogy az önállóságuk talán mérsékeltebb, mint az enyém.

- Amióta kiderült, hogy a kormány átírta az Európai Beruházási Bank hitelének feltételeit és a kölcsönből nem lehet autóbuszt vásárolni, ismét arról beszélnek, a kabinet keresztbe tett Budapestnek.

- Ha a kormány május 31-ig garanciát vállal arra, hogy a szolgáltatásmegrendelés és az új buszok vásárlása közti költségkülönbözetet az állam kifizeti a fővárosnak, akkor kezelhető a javaslat, bár a szállítási határidővel probléma lehet.

- A miniszterelnök és a kormány nem szereti Tarlós István ultimátumait. Ezek eddig nem is jöttek be.

- Nem mondanám. Az agglomerációs közlekedés finanszírozásánál például bejött. A 3-as metró ügyére visszatérve, azok a külföldi alkatrészből összeszerelt magyar Mabi-buszok, amiket Mészáros Csaba elnök-tulajdonos úr szeretne eladni, nem vásárolhatók meg EIB-hitelből. Ráadásul szakemberek szerint ezek darabonként ab start félmillió forinttal többe kerülnek a lengyel buszoknál és a BKV műhelyeiben kellene készre szerelni őket, ami plusz négymilliós költség. Határidőre nem is tudnák szállítani a járműveket, az ilyen ajánlattal nem tudunk mit kezdeni. Semmi bajom a tehetséges fejlesztővel, de ez az ajánlata nem a legjobban sikerült.

- Igaza van a DK-s Gy. Németh Erzsébetnek, aki szerint a járműpótlás kapcsán minden út Széles Gáborhoz vezet?

- Ezt nem tudom megmondani, azt sem tudom, a képviselő asszony honnan tud ilyet.

- A 3-as metró felújítására valóban lesz pénz, vagy végül hagyják lerohadni?

- Mi hagynánk lerohadni? Rengeteg munkánk van vele. A kormány is támogatja. A miniszterelnök utasításba adta a fejlesztési miniszternek, hogy amennyiben az Unió a vártnál kevesebb támogatást ad a rekonstrukcióra, keresse meg, miből tudják a szükséges pénzt előteremteni. A kabinet úgy küldte el Brüsszelnek az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP) listát, hogy azon szerepel az M3-as metró felújítása. Az EBB 100 milliárdos hiteléből sem vettek el, csupán a feltételeken változtattak és van azt mire költeni. Villamosra, trolira, Lánchídra, Alagútra, és sok mindenre. A garanciát sem vonták vissza, csak a buszokat törölték a listából. Ne tőlem kérdezze, miért.

- Biztos abban, hogy a 300 milliárd forintos uniós támogatást megkapja Budapest? Senki nem akar majd ennek keresztbe tenni?

- Senki nem mondott mást. Orbán Viktor erre rábólintott és tudomásom szerint senki sem ellenzi. Lázár János sem. Budapest és a mindenkori kormány esetleges csatája örökzöld téma. A pénzért a főváros 1990 óta mindig harcol az éppen aktuális kabinettel. Az ősbudapesti városvezetésnek most sem egészen azonos a felfogása a kormány némelyik tagjáéval. Nekem nem csak kötelességem, hanem belső kényszerem is ennek a városnak többet követelni. Budapestnek többet kellene kapnia, de azért ha körülnéznek kiderül, ebben az elmúlt öt évben sokkal jobban fejlődött ez a város, mint az előző tíz esztendőben. Most jobb az együttműködés a kormánnyal, mint Demszky idejében.

- Ennek ellenére rendre arról szólnak a tudósítások, hogy már megint a fővárost leckézteti a kormány.

- Ritkán érdemes internetes újságokból tájékozódni. Azok szeretnek személyeskedni, botrányt kavarni, outsidereket megszólaltatni. Megértem az újságírás szempontjait és nem kívánom bírálni, bármit gondolok is, de sok mindenről más a véleményem.

- Az ellenzék is arra figyelmeztet, szinte már mindent elvett a kormány, és ha netán a BKV-t is államosítják, a városvezetésnek nem marad mozgástere.

- Ki akarja a BKV-t államosítani? Ez csak a szocialista Horváth Csaba ismétlődő lázálmaiban szerepel, aki korábbi főpolgármesteri kampányában ingyenes tömegközlekedést ígért, azután, mire ideértem kiderült, hogy a BKV-nak 73 milliárdos adóssága van. Stratégiai gondolkodásra vall erre ingyenességet ígérni. Egyébként épp a fővárosban minden közszolgáltató a városnál maradt, a Főgáz kivételével.

- Az anyagi keretek nagyon szűkösek. Ezt nem az MSZP várospolitikusa találta ki.

- De igen. Tegyük tisztába végre ezt a dolgot. Az állam elvitte az oktatást és az egészségügyet és a feladattal nyilván az ezekhez tartozó forrásokat is. Ha csak Horváth Csaba az oktatás, illetve az egészségügy pénzeit nem akarná másra költeni, ez az állítás ostobaság. Más forrásokat viszont nem csökkentettek. Az MSZP-s képviselőn kívül azt hiszem, mindenki érti, miről van szó. Ráadásul mindig úgy beszélnek erről, mintha csak budapesti történet lenne, holott az egész országban ez történt.

- Ha nem lettek szűkösebbek a keretek, miért kellett a Budapesti Fesztiválzenekartól 200 millió forintot elvonni?

- Elvonni azt lehet, amit kötelező adni. Fischer karnagy úrral ebbe az iskolai uzsonnaszünet-szintű vitába nem megyek bele tovább. Jobb lenne, ha a karnagy úr józanul mérlegelne. Minden ellenkező állítással szemben februárban 8-án, amikor itt járt a szobámban, szóltam neki arról, hogy bizonytalanság van a támogatás körül, bár forintokról akkor nem beszéltünk. Március 9-én levélben meg is írta nekem, tudomása van erről, így nem érdemes a szavakkal játszania. A Fővárosi Közgyűlés önként vállalt támogatás mértékéről döntött, ezért utasítom vissza az elvonás szót és a karnagy úr követelőzését. Magam azok közé tartoztam, akik a támogatás mellett voltak, hiszen kiváló a zenekar, de sokan úgy gondolták, egyetlen fillért sem kellene a BFZ-nek adni. Az összes magyar zenekar közül messze ők kapják a legtöbb pénzt. A Nemzeti Filharmonikusoknál is többet. Pedig számomra Kocsis Zoltán nem kisebb név, mint Fischer Iván. Az, hogy Fischer úr hangosabb és erőszakosabb, más kérdés. A BFZ csak értékpapírokban több mint egymilliárd forintot tudott lekötni. Ne foglalkozzon azzal a karnagy úr, hogy a kormány és Budapest hogyan osztja meg egymás között a zenekar támogatását. A BZH közpénzből 700 millióval most is többet kap, mint az utolsó Demszky-évben. Amikor Fischer Iván ingyenes koncertről beszél, akkor is pontatlan. Legutóbb a városnap előtt, amit a Fesztiválzenekarral szoktunk ünnepelni, fura koncertet rendezett a Hősök terén, ahol hátrányos helyzetű iskolások zenekari kísérettel a hiphop tánc lépéseit gyakorolgatták.

- Ezért haragudtak meg a zenekarra?

- Nem haragszunk, de nem vagyunk kötelesek támogatni, mert a zenekar jogilag nem a mi intézményünk. Ezzel szemben a mi intézményünk egy tucat színház, a fővárosi levéltár, a Szabó Ervin Könyvtár, a Budapesti Történeti Múzeum, nekik kötelesek vagyunk adni. Ezen felül kell pénzt fordítani a 3-as metróra, árvízvédelemre. Főpolgármesterként nem az a feladatom, hogy annyi pénzt szavaztassak meg a BFZ-nek, amennyit Fischer karnagy úr előír. De tessék visszaemlékezni, hogy 2000-ben, a vele azonos gondolkodói körrel csatázott hasonlóképpen. Akkor Demszky Gáborékat kulturális bűnözőknek nevezte. Demszky erre úgy reagált, attól függ a zenekar sorsa, hogy Fischer Iván hajlandó-e stílust váltani.

- Azon a februári találkozón tájékoztatta arról Fischer Ivánt, hogy több politikustársának ellenérzése van vele kapcsolatban? Lehet, hogy ez is közre játszott a történtekben?

- Tájékoztattam, ez így igaz, de nem politikai okból csökkentettük a támogatást. Karnagy úr talán azért mondhat ilyet, mert látens lelkiismeret-furdalása van. Kezdetben azzal vádolt, hogy egyáltalán nem szóltam. Ma már ilyesmiről nem beszél, de változatlanul duzzog, üzenget.

- Térjünk vissza a főváros napi ügyeihez. Elfogadták az új hulladékgazdálkodási törvényt, ami ellen korábban már tiltakozott.

- Nem is törvénnyel van a legnagyobb baj, hanem az ahhoz kapcsolódó rendelettel, ami a jogszabállyal sincs összhangban. Ezt az egészet, úgy ahogy van, nem tudom támogatni, mert a fővárosban veszteségessé válik a mostanáig nyereséges szolgáltatás. Ráadásul, ismeretlen számú vidéki település veszteségeit is Budapestnek kell majd fizetnie.

- Korábban azt mondta, kezdeményezi a rendelet módosítását.

- Megtettem és folynak az egyeztetések az illetékes szakminisztériummal. Én érek el a kormánynál eredményeket. Nem tudom, hogy főpolgármesterként Horváth Csaba, vagy Bokros Lajos úr milyen eredményeket tudna elérni, de gyanítom, hogy az első költségvetésnél kudarcot vallanának és be sem jutnának a kormányhoz.

- Önt fogadja mostanában a miniszterelnök?

- Minden Fidesz elnökségi ülésen találkozom vele. Ha felhívom telefonon, vagy a személyi titkárán keresztül bejelentkezem hozzá, belátható időn belül fogad. Nekem nem az a lényeg, hogy ez hivatalos találkozó, vagy sem, hanem az, hogy bizonyos dolgokat a miniszterelnök úrral meg tudjak beszélni. A buszbeszerzésekről azt mondta, ezzel kapcsolatban van a kormánynak országos koncepciója. Elhiszi, hogy a városnak a szolgáltatásvásárlás most nem a leggazdaságosabb, ezért ha más forrásból tudunk autóbuszt vásárolni, akkor nincs harag közöttünk, ha ezt tesszük. Az, hogy a miniszterelnök, illetve az én tudtom nélkül ki, hol mit lobbizik, egészen más kérdés.

- Nem bántja Orbán Viktort, hogy a legújabb, belső használatra készített felmérés szerint Budapesten rosszul áll a Fidesz, Tarlós István viszont továbbra is népszerű?

- Most majd azt hiszik, tőlem tud a felmérésről. Egyébként az a válaszom, hogy nem tudom. Erről nem beszéltünk a miniszterelnökkel, de tőle azt hallottam, hogy szívesen lát ebben a pozícióban. 2014-ben egyáltalán nem kapaszkodtam a jelölésemért. A felmérés eredménye hízelgő, de komoly következtetést nem vonok le belőle. A párt mutatóiról viszont ne velem beszéljen, jóllehet érdekelt vagyok a Fidesz sikerében.