Kövér László házelnök a jelek szerint szívén viseli a kormánypárti képviselők megfelelő edzettségének fenntartását. Azon a szűk ösvényen, amelyen a sajtó munkatársai esetleg kérdésekkel zaklatnák őket, olyan sebességgel haladnak végig, mint a futók. A kivétel Kövér László, aki viszont a távgyalogló zord ábrázatával, komor némaságba burkolózva lépdelt, majd a merénylőket a sajtószabadság nevében kitiltotta a parlamentből. Teljesen igaza volt, hogy jönnek ahhoz a pimasz újságírók, hogy a nekik hagyott ketrecből kilépve teljesítsék hivatásukat, azaz tájékoztassák a nézőiket és olvasóikat? A házelnök helyében rájuk eresztettem volna hadaimat is, de legalább néhány vérebet.
Ráadásul ezek a törvényszegők olyasmiről, Matolcsy pénzosztásáról faggatták volna a némasági fogadalmat tett képviselőket, amelyről tudjuk, hogy milyen példásan, rendben történt, és kivívta a miniszterelnök és a hozzáértő külügyminiszter elismerését. Még hogy név szerint megnevezni, kiknek és miért jutott a pénzecskékből! Semmi közük – közünk – hozzá, elvégre mi is boldogan áldoztuk volna a nemes célokra, hazánk javának előmozdítására. Nem is érti az ember, miért makogott szánalmasan Kovács úr, a kormányszóvivő, amikor Kálmán Olgával szemben védelmezte a mundér becsületét. Csak ne bűzölögne az a mundér… Javasoljuk Kövér Lászlónak, rendezze meg párttársai futó- vagy gyalogló versenyét. Egyetlen feltétele, hogy közben ne vegyenek lélegzetet. Azt mondanom sem kell, hogy utána tilos nyilatkozniuk.
