Az MNB pártalapítványaiból eltüntetett 260 milliárd forint tökéletesen mutatja meg: itt nem csupán lopásról van szó, hanem hatalomról és politikáról, a közösség jelentésének újradefiniálásáról. És nem csupán arról van szó, hogy a fideszes vazallusokat tömik tele pénzzel, hanem arról is, hogy a közérdeket, a közbeleszólás jogát, és magát a közösség, a köz fogalmát is újradefiniálja a Fidesz. Közhelyszámba megy, de fontos leszögezni, a Fidesz által ellopott pénz az új fideszes oligarchákhoz megy, akik utána lapot alapítanak (lásd. Vajna, Habony, vagy a trafiktörvényt író Continental Zrt.-t vezető Sánta János, aki a Magyar Idők egyik tulajdonosa), vagy a vazallusokat gazdagítja, és pozíciót biztosít (például Polt Péter legfőbb ügyész felesége az MNB alapítványainak felügyelőbizottsági tagja, lánya pedig a Quaestor-vezér titkárának barátnője volt, akit ki se hallgattak a Quaestor-ügyben), így aztán ebből a korrupcióból hozzák létre a közigazgatás és a média elnyomó intézményeit. De van egy másik fontos olvasata is annak az elnyomó rendszernek, aminek kitűnő példája az MNB alapítványainak ügye. Ez pedig a közjó újradefiniálása, az állam feladatának újra meghatározása, és a demokrácia újraírása.(...) A foglyul ejtett állam semmilyen lépést nem volt hajlandó tenni az MNB-pénzek kivizsgálásáért. Valójában mindenfajta törvény nélkül sikerült eltussolni a korrupciós ügyet. Persze ez okoz majd némi szavazatvesztést, de nem rengeti meg a Fidesz előnyét. Nem rengeti meg magát a rendszert. (...)