Éveken keresztül a csodájára jártunk a Fidesz kommunikációs képességeinek. A kormányzóképességűvé érett fiatal csapat valóban új stílust, új retorikát hozott be a magyar politikai közbeszédbe. Egyszerre volt szellemes és kíméletlen, gúnyos és tárgyszerű. Nem is tudott – talán ma sem tud – mit kezdeni vele az ellentábor; egyszerűen kikezdhetetlennek tűnt számára a Fidesz. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az Orbán-féle csapat minden bírálatot lesöpört, vagy úgy, hogy elővette a támadók zűrös ügyeit (mindig találtak sajnos ilyeneket), vagy úgy hogy egyszerűen nem létezőnek tekintette a bírálatot. A Fideszt soha nem zavarta, ha önmagával szembesítették; politikáját mindig az aktuális helyzethez igazította, még akkor is, ha azzal történetesen szembe ment tegnapi önmagával. Valószínűleg így is szólt az oktatás: az emberek akkor is elfelejtik, hogy mi történt, vagy mit mondtak az előző napon, ha arra emlékeztetik őket.
Ebben nincs is változás. Amiben van, az a Fidesz retorikai képessége. Mára megkopott, szellemtelenné vált, a miniszterelnök szurkálódásai otrombák lettek, mondandójából eltűnt a humor, megmaradt viszont a mindenáron való visszavágás szándéka. Orbán olyannyira elszokott a rögtönzéstől, hogy ma már majd minden mondata, amit nem papírból olvas, döcög, repertoárjában már nincs megfelelő készlet a rögtönzésre. Ráadásul a poénnak szánt kijelentésein is csupán a saját pártcsaládja röhög, nyilván kötelességből. Pedig inkább feszengenie kellene, ha például zsúrpubizza a Jobbikot, mondván, eltűnt a férfiassága. Mert ezek szerint az Elnöknek az tetszett, amikor a Jobbik zsidózott, cigányozott, azt találta kellően férfias magatartásnak, a konszolidáltabb beszéd nála egyenlő a zsúrpubival.
Érdemes a kijelentés mögé nézni: Orbán most is ostobának nézi az embereket, és azt gondolja, képtelenek az összetettebb gondolkodásra, vagy valóban a szélsőjobb szólamok tetszenek neki? Nos, illik az ország miniszterelnökéről tisztelettel szólni, de az a politikai pályaív, amit az elmúlt húsz-harminc évben leírt - főként pedig a jelen idejű szélsőségessége - arra int bennünket, hogy bizony a kormányfőnek a rasszista kijelentések jelentik a macsó politikus képét. Ezért is tűnik el – Orbánt követve – a Fidesz beszédéből a szellem, a gondolat, az ötletesség, a humor; a hazugság és a szélsőségesség szétszakítja a szövegeket. Lyuk keletkezik bennük; lassan mindenki átlát rajtuk. Ami pedig megmarad, Esterházyval szólva: piszkos és sötét.
