Széll Tamás és csapata - segítője Szabó Kevin, a coach Vomberg Frigyes, a csapatkapitány Szulló Szabina - az első helyen jutott tovább a Bocuse d'Or budapesti döntőjéből - Lyonban jövőre a világ legjobb szakácsa lehet. Az Onyx sous-séfjének egyszer már sikerült a bravúr, 2013-ban magyar szakácsként elsőként jutott a Bocuse d’Ort világdöntőjébe, ahol a 10. helyen zárta a viadalt. Az ezüstérmes norvégok és a harmadik helyen záró svédek mellett Franciaország, Izland, Finnország, Hollandia, Svájc, Belgium, Dánia és Észtország csapata lehet majd ott Lyonban a 2017-es világdöntőn. A szerdai eredményhirdetésen a legjobb halételért járó különdíjat az izlandi csapat, a legjobb húsételért járó különdíjat a francia csapat vihette haza. A legjobb commis-nak járó díjat a svéd séf segítője kapta.
"Nagyon jó munkát végeztünk - fogalmazott a verseny után Széll Tamás. - A gyakorlásoknál a burgonyapürével szenvedtünk a legtöbbet, most úgy érzem, az sikerült a legjobban. A közönségnek is roppant hálás vagyok, nélkülük nem sikerülhetett volna."
Óriási hangulatban, 2000 néző előtt állhatott a konyhapult mögé Széll Tamás, az Onyx sous-séfje, aki hazánkat képviselte a Bocuse d'Ort a szakácsverseny európai döntőjében, melynek házigazdája idén Budapest volt. A beléptetés meglepően szigorú biztonsági előírások mellett zajlott. A rendezvényre csak fémdetektoros kapun és kézi detektoros ellenőrzésen át lehetett bejutni, ám bent már a szakácsok buzdítása kapott nagy hangsúlyt, no és persze az ételkülönlegességek.
A verseny kezdetekor a lelátóról egy tűzoltózenekarnak köszönhetően trombitaszó harsant fel. Olyan érzése lehetett az embernek, mintha nem is egy gasztronómiai versenyen lenne, hanem egy vízilabda mérkőzésen. - Nem erre számítottam. A szurkolók, a média képviselői, a zsűri és kis túlzással az egész Hungexpo közönsége fél méterre lesi Széll Tamás munkáját, nagyon nehéz lehet így összpontosítani - fogalmazott a Népszavának Tóth Márton Európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó. - A 2014-es budapesti kontinensviadalon volt szerencsém hasonló hangulatban pályára lépni, akkor Benedek Tibor szövetségi kapitány felkészített minket arra, hogy bírjuk a közönség által teremtett atmoszférát: az edzéseken hangszórókból szólt a Veszprém férfi kézilabdacsapat közönségének a szurkolása - emlékezett vissza a sportoló.
A Ferencváros centerétől egyébként nem áll távol a gasztronómia, a Konyhafőnök című főzőműsorban a harmadik helyet szerezte meg. A pólós lapunknak elmondta: még nem dolgozott a verseny két fő alapanyagával, a dunai kecsegével és annak kaviárjával és a magyar dámszarvasborjúval, melynek combját és gerincét dolgozták fel a szakácsok. - Kóstolni már kóstoltam a kecsegét. Ez egy erősebb szerkezetű hal, az ízét nem lehet az édesvízi pikkelyesekéhez hasonlítani - mondta Tóth. Aki szeretné megkóstolni a halat mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ugyanis egy kilogramm 5000 forintba kerül.
„Fantasztikus hangulat, nagyszerű verseny. Ilyen ünnepünk még nem volt” - nyilatkozta lapunknak Bíró Lajos, a Magyar Bocuse d'Or Akadémia korábbi elnöke. A Bock Bisztró séfje elmondta, a honi akadémiának, és jelenlegi vezetőjének, Hamvas Zoltánnak volt nagy szerepe abban, hogy az európai döntőnek Budapest adhat otthont. „Nem olcsó egy ilyen rendezvény - válaszolt arra a kérdésünkre, hogy két év múlva is láthatja-e a magyar közönség a kontinensdöntőt. - Sok pénzt kell fizetni a lehetőségért a Francia Bocuse d'Or Akadémiának. Úgy kell elképzelni, mint a televíziós jogokat, de remélem lesz még hasonló gasztronómiai verseny Magyarországon.
A húsz versenyzőnek, köztük Széll Tamásnak a halas ételből 14 tányért kellett elkészítenie úgy, hogy az ételük legalább 50 százaléka növényi alapanyagból állt, s fel kellett használni egy titkos alapanyagot is, ami ezúttal a turbolya volt. Az ánizsra emlékeztető, édeskés ízű, egynyári növényt már a rómaiak is használták, ma leginkább a francia konyhában elterjedt. Általában zöldség- és csontleves, baromfiételek, mártások ízesítője.
A magyar dámszarvasborjúból szintén 14 adagot kellett elkészíteni, melyből tízet egészben vagy előre feldarabolva, majd újra összeillesztve hústálon tálaltak, négy adagot pedig tányéron szervíroztak. Ennél a feladatnál a legfontosabb az volt, hogy a séfek az ételben kifejezésre juttassák országuk kulturális örökségeit.