Az állam a maga részéről felkészül arra az időszakra, amikor nagyságrendekkel nő meg azoknak az idős embereknek a száma, akik vagy elképesztően kevés nyugdíjat kapnak, vagy egyáltalán nem lesznek jogosultak nyugellátásra. No, nem új nyugdíjszabályokon törik a fejüket a kormány szakértői, nem is az alapnyugdíj bevezetését fontolgatják, hanem a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) Negyedik (Családjogi) Könyvét akarják módosítani, hogy az eddigi szabályoknál is nyomatékosabban a rászoruló szülők eltartására kötelezzék a gyermekeiket. Ezzel az állam az éhező idős emberek gondjait lerázza magáról, a szintén szűkösen, sokszor létminimum alatt élő következő generáció pedig satuba szorul, gondoskodhat - ahogy tud, ha tud - szüleiről és gyerekeiről egyaránt.
Az igazságügyi tárca május elején nyújtotta be a 2013-ban elfogadott Ptk. legújabb, immár ötödik módosító csomagját, amelyben a rokontartás általános szabályai közé sorolják a szülőtartás kötelezettségét. Nem hirtelen ötletről van szó, az erkölcsi gyökerű szabályozás jogszabályi alapját az Alaptörvény teremtette meg, amelyben előírták, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. A mostani pontosítás alapján az jogosult a kötelező segítségre vagy gyermekétől, vagy ha gyermektelen, akkor távolabbi rokonaitól, aki önhibáján kívül nem képes magát eltartani, például mert nincs elegendő nyugdíja, hogy fedezze a legminimálisabb kiadásait. A 0,9 százalékos jövő évi nyugdíjemelés vitájában az utóbbi napokban sokszor elhangzott, hogy a 2,7 millió nyugdíjas közül ma 900 ezer idős ember él a létminimum alatt, az azonban, hogy közülük ki szorul családi segítségre, megegyezés vagy bírói döntés kérdése, az érintettek annyi iránymutatást kapnak, hogy ha más rokon fizeti az idős ember állami vagy egyházi szociális intézményben történő ellátását, a térítési díjat visszaperelheti a tartásra kötelezett nagykorú gyerektől.
Perelheti a szülő a gyereket? FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/THINKSTOCK
Az erkölcsi és érzelmi alapon jogosnak nevezhető elvárás a gyakorlatban családok tízezreit hozhatja az eddiginél is kilátástalanabb anyagi helyzetbe, hiszen a krónikus kórházi ágyak szociális ágazatba történő átszervezésének hírére senki nem cáfolta, hogy valamennyi intézményben fizetőssé válik az idős emberek ellátása. Mivel a nyugdíjasaink kétharmada 110 ezer forint alatti összeget kap és 73 ezer idős ember 53 ezer forintból próbál megélni, a nyugdíjminimum pedig 2008 óta változatlanul 28 500 forint, a gondozásra szorulók nagy részének gyerekei kénytelenek lesznek kiegészíteni a havi díjat, vagy házon belül megszervezni a szülők ápolását, ami miatt a család egyik tagja, többnyire az asszonyok most is rendre elveszítik állásukat. Ők azok, akik jellemzően már nem is találnak vissza a munkaerőpiacra az idős családtag halála után. Tegnap a Pénzcentrum idézte a KSH adatait, hogy az 55 év felettiek foglalkoztatása nálunk uniós összehasonlításban rendkívül alacsony, a nőknek mindössze a 35 százaléka tud dolgozni az utolsó években. A nyugdíj előtti álláskeresési segély összege viszont olyan alacsony, hogy tovább rontja az egyébként is egyre tágabbra nyíló nyugdíjolló alsó szárán lévők kilátásait. A nyugdíjplafon eltörlésével egyre több lesz a milliós nyugdíjra jogosultak száma, de ennél sokkal többen lesznek azok, akik csak 30-40 ezer forintot kaphatnak nyugdíjas éveikben.
A tartásra kötelezett gyerek így nem egyszer rosszabb helyzetben lesz, mint édesanyja vagy apja, akinek még jutott néhány évtizednyi tisztességes bér a rendszerváltozás előtti időkben.
Akinek azóta elvétve volt olyan munkahelye, ahol teljes béren jelentették be, akiket minimálbér mellett zsebbe dugott pluszpénzekért foglalkoztattak vagy saját kényszervállalkozásukban magukat a legalacsonyabb összeggel jelentették be, olyan kevés nyugdíjra számíthatnak, amiből sem otthon megélni, sem az intézeti térítési díjakat befizetni nem tudják majd. Matits Ágnes nyugdíjszakértő korábban arra figyelmeztetett a hvg.hu egyik írásában, hogy 2040-re komoly társadalmi feszültség lesz a tömeges időskori szegénység miatt, 2050-re pedig a magyar idősek fele már nem lesz képes fenntartani magát a nyugdíjából. Biztos tehát, hogy a szülőtartás kötelezettsége a családoknak egyre nagyobb hányadát érinti a következő években, évtizedekben, s ha nem képesek eleget tenni a feladatnak, a szülő érdekében és az ő jóváhagyásával a járási hivatal pert is indíthat a felelőssége alól kibújó felnőtt gyermek ellen, aztán majd lehet vitázni, mire is futja a minimálbérből a nagy családi összetartásban.
Ennél átfogóbb és konkrétabb megoldás, egy új nyugdíjmodell kidolgozását sürgették a Századvég kutatói munkatársai is a nemrég nyilvánosságra került korábbi tanulmányaikban. Az Orbán-kormány számára készült elemzés szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium semmit nem tett a nyugdíjrendszer strukturális reformja ügyében, pedig a probléma nem kisebb, mint hogy azok az emberek, akik tisztességesen dolgoznak és járulékot, valamint adót fizetnek, idős korukra kapnak-e majd nyugdíjat. A kabinet saját kutatói kritikájára sem reagált, pedig előbb-utóbb választ kell adni erre a kérdésre, mert minden felelősség alól még az Orbán-kormány sem bújhat ki.