Szerintem;MSZP;Városliget;

- Egyedül nem megy!

Németh Péter a Népszavában (május 2.) írt egy többirányú gondolkodásra késztető cikket, amelynek most csak egy aspektusát emelem ki. Úgy látom számára nehezen érthető, hogy miként mondhatta azt az MSZP elnöke május elsején a Városligetben, hogy pártjának nem más (baloldali) pártokkal, hanem a társadalommal kell szövetséget kötnie. Bevallom ezt én is nehezen értem. Látni kell, hogy Orbán Viktor elképesztően nagy és kombinatív politikai játékot játszik, amelynek elemei a vészelhárítás (iszlám terrorizmus), a stratégia, a taktika és a helyzetkihasználás, mely utóbbi megnyilvánulhat az ellenfél gyengeségeinek kihasználásában. Pontosan tudja – a velünk azonos politikai berendezkedésű, főként európai országok példájából is -, hogy az a stratégia, amely azt biztosítja, hogy egy ország politikai életét évtizedekig egy jobbközép párt elsöprő módon uralja, nem, vagy nehezen valósítható meg. Mégis, nyilvánvalóan a „hosszú hatalomban maradás” stratégiájának rendeli alá taktikáját. Ebben segítségére van az általa kidolgozott unortodox társadalom- és gazdaságfilozófia, amely egyszerre országvízió, és egyszerre megvalósítási módszer, ezért jelentős gondolati teljesítmény. Igazodik a magyar nép többségének elvárásaihoz és lelki (jellembeli) állapotához. Kihasználja a hazai társadalmi és gazdasági, valamint a nemzetközi politikai és gazdasági lehetőségeket, amelyek jelenleg ezt az unortodoxiát eredményessé teszik. Az orbáni unortodoxia társadalmilag elfogadott, a társadalom „egésze” számára ismert. A magyar jobbközép mozgalomnál tehát adott egy népvezér és egy országvízió, amely tömegpárt lévén rendelkezik annak minden kellékével. Ez a mozgalom képes jobbra és balra is terjeszkedni. Nem preferált változata a Jobbikkal való szövetségkötés, amely szükséghelyzetben biztosan bekövetkezik. Az is elképzelhető, hogy a Fidesz előáll egy balközép programmal is, és létrehozza - mondjuk az eredményes népszavazás után – az Egységes Pártot, valami olyasmit, amely meghatározóan dominálta a két világháború közötti időszakot. A vázolt szituáció, ha nem is kényszeríti ki, de sarkallja a baloldali pártokat az összefogásra, amelynek a vezető ereje akár az MSZP is lehet. Természetesen a „csillagok kedvező állása” esetén elképzelhető egy önálló MSZP győzelem is. Az „MSZP-elnöki álom” abban áll, hogy kiváló programmal (amelyről nem tudunk) és nagy kvalitású vezetővel (akit nem ismerünk) a társadalommal való szövetségkötés révén, nyerni lehet. Ez utóbbival kapcsolatban azonban Németh Péter – szerintem helyesen – rámutatott, hogy a szétszakadt (diverzifikálódott) magyar társadalomban nem nagyon vannak „megtéríthető” tömbközösségek. A jelenlegi status quo azt diktálja, hogy nemzeti baloldali pártszövetség és szövetségi program nélkül „egyedül nem megy”.