Az utóbbi időben egyre több jogos bírálat éri a kormányt a hatalom minden korábbit meghaladó koncentrálása miatt. Ezek a kritikusok a centralizációval szemben az önkormányzatokat preferálják. Vajon az önkormányzatok valóban a mindenkori kormánytól való függetlenség szigetei lennének? Az önkormányzatiság a rendszerváltással együtt született és létrehozásakor komoly reményeket (és számos illúziót) fűztek hozzá. Az önkormányzatok fénykorukat az Antall-kormány idején érték el, utána viszont befolyásuk, hatáskörük és mindenekelőtt a feladataik ellátásához szükséges pénz kormányról kormányra csökkent. Ma már szinte teljesen a kormány lélegeztető gépére vannak kötve, ha önállóan kívánnak cselekedni, általában fel kell élniük a vagyonukat. Az önkormányzatok sohasem voltak függetlenek a központi politikától, a nagyobb városokat szinte kivétel nélkül pártfunkcionáriusok irányítják és a képviselő testületekben is a parlamenti pártok helyi képviselői foglalnak helyet. Ezek az emberek kétségtelenül nagyobb súlyt fektetnek a helyi ügyekre, mint a nagypolitikát intéző elvbarátaik, azt feltételezni azonban, hogy az önkormányzatok valaha is a pártoktól függetlenül politizáltak, merő naivitás lenne. Ahogy az is, hogy az önkormányzatok jobban működtetik létesítményeiket, mint a központi kormányzat. A kórházak például éppen az önkormányzati irányítás alatt halmozták fel elképesztő adósságukat, nem hinném, hogy a jelenlegi állapottal szemben külön élmény lett volna egy önkormányzati fenntartású kórházban betegnek lenni. Az oktatási intézmények esetében is nem egyszer merültek fel anyagi problémák, tévhit, hogy az irányításuk alatt az iskolák valóságos szellemi műhelyek lettek volna, amelyekben szabad légkörben, igazi alkotó munka folyt volna. Az igazi probléma nem a fenntartó személyében, hanem az ágazatok alulfinanszírozottságában van. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az állam vagy az önkormányzat a gazda, ha nem biztosítják a feladat színvonalas ellátásához szükséges feltételeket, a kormány persze elvileg jobban beleszól az ideológiai kérdésekbe. Ennyit az önkormányzatok függetlenségéről. Időnként természetesen ütközhetnek a központi és helyi érdekek, általában azonban ezek a viták a kormány javára dőlnek el. Önkormányzatiságról akkor lenne érdemes beszélni, ha visszakapnák feladataikat és rendelkezhetnének korábbi jövedelmeikkel. A kormányzattól való teljes függetlenségük azonban még ebben az esetben is csupán illúzió, ami a retorikában talán megállja a helyét, a valóságnak azonban nem felel meg.