Az Atlético Madrid nyeri meg a Bajnokok Ligája 2015-2016-os kiírását. Mire alapozzuk ezt? Arra, hogy 2014-ben a Real Madrid az elődöntőben a Bayern kiverése után nyerte meg a legrangosabb trófeát, egy évvel később szintén a legjobb négy között az FC Barcelona verte ki Pep Guardioláékat, most pedig a harmadik spanyol csapat, az Atlético búcsúztatta őket, így ennek alapján nekik kell elhódítaniuk a trófeát.
Nem vezetett egyenes út a madridiak számára a BL-döntőbe. Amint Antoine Griezmann fogalmazott a meccs után, „tudtuk, szenvednünk kell majd”. Ha vér szerencsére nem is folyt, verejték volt bőven, mert a Bayern támadófutballjával nagyon megizzasztotta a vendégeket. Megkockáztathatjuk, az a produkció, amit Arturo Vidaléktól láthattunk, a világ majd minden csapata ellen továbbjutást ért volna. 90 percen keresztül ilyen iramot diktálni nem sokan tudnak. Az Atlético azonban az FC Barcelonát is megbabonázta már, s Diego Simeonénak most is sikerült véghez vinnie a csodát. Ehhez három összetevő kellett. Feltűnő volt, mennyire közel állnak a Bayern játékosaihoz az Atleti focistái, akik sok megelőző szerelést mutattak be. Ebben különösen a két szélső védő, Juanfrán és Filipe Luís jeleskedett, akik igyekeztek lezárni a területet a Bayern gyors szélsői, Douglas Costa és Franck Ribéry előtt.
A Bayern támadógépezete ellen azonban ez a kivételes védekezési képesség sem segít. Jellemző, hogy Robert Lewandowskiék összesen 33 lövéssel próbálkoztak, ami egészen elképesztő szám. A kapura tartó lövések száma 11 volt, az Atlético esetében csak négy. A labdabirtoklás aránya 68 százalék volt a Bayernnél és 32 az Atletinél. Míg a hazaiak 12, a vendégek csak két szögletet lőhettek. S még egy árulkodó adat a madridiak játékáról: Fernando Torres büntetőjét is beleszámítva ötször értek labdához az ellenfél 16-osán belül, ami alighanem rekord a BL elődöntők történetében.
Eldőlt, Guardiola nem nyer BL-t a Bayernnel FOTÓ: UROPRESS GETTY IMAGES ADAM PRETTY
Az Atleticót gyakran a szerencse is segítette, na és parádés formában védő kapusuk, Jan Oblak. Egyértelműen neki köszönhető, hogy a május 28-i milánói BL-döntő egyik résztvevője az Atlético lesz. Három perccel ugyanis azután, hogy Xabi Alonso egy szabadrúgásból megszerezte a vezetést a hazaiaknak, büntetőhöz jutott a Bayern. A 2-0 már a bajorok továbbjutását jelentette volna. Ám Oblak nem kis bravúrral védte az ilyen helyzetekben amúgy ritkán hibázó Thomas Müller félmagas, s egyébként kifejezetten rosszul helyezett lövését. Szünetben még 1-0 volt Guardiola együttesének, ám hamar kiderült, nem lesz hosszabbítás. Az 54. percben ugyanis szembesülhettünk azzal, mi a Simeone iskola legnagyobb erénye: a biztonságos védekezésből indított szélvészgyors kontrák. Jerome Boateng balról próbálkozott hosszú indítással, labdáját azonban lefülelte az Atlético egyik védője, s indulhatott is az ellentámadás. Mivel mindenki, így Boateng is kimozdult a labdát birtokló játékosra, Antoine Griezmann üresen maradt, lefejelte a labdát Fernando Torresnek, s a sokak által sokszor leírt egykori spanyol válogatott egészen parádés passzal ugratta ki a leshatárról (a visszajátszás bizonyította: nem volt les!) a franciát, aki be is vette Manuel Neuer kapuját (1-1). Már a meccs után azt kérdezték Boatengtől, felelősnek tartja-e magát a találatért. Erre azt mondta, egy rossz passznak még nem kell automatikusan azt eredményeznie, hogy az ellenfél gólt szerezzen az ellentámadásból.
Nehéz helyzetbe került ekkor a Bayern, hiszen már két gólt kellett volna szereznie a továbbjutáshoz. Ugyanakkor a Juventus elleni nyolcaddöntőben is megtapasztalhattuk, hogy az Allianz Arenában minden lehetséges. A 76. percben sikerült megszerezni a második gólt: Vidal a hosszúsaroktól fejelt középre, Lewandowski pedig az üres kapuba bólintott. Mindent egy lapra feltéve támadott a Bayern, de a 84. percben elcsöndesedett a müncheni publikum: Javi Martínez szabálytalanul szerelte Torrest, s Cüneyt Cakir török bíró büntetőt ítélt a vendégeknek. Rossz döntés volt, mert a lassítás egyértelműen igazolta, hogy a szabálytalanság még a vonal előtt történt. Torres talán megsajnálta a hazaiakat, mert Müllerhez hasonlóan ő is igen rosszul helyezte a labdát, ami valóságos csemege volt Neuer számára. Továbbra is elkeseredetten támadtak a müncheniek, ám maradt a 2-1, ami az Atlético továbbjutását jelentette.
Nem állítanánk azt, hogy a jobb csapat jutott tovább. S valóban, az Atléticp játéka éppenséggel nem a leglátványosabb. De az, amit Simeone ezzel a csapattal művel, valóban önmagáért beszél. Igazi világklasszisok nélkül sikerül évről évre Európa élvonalában, illetve a spanyol bajnokságban is a legjobbak közé vezényelni az együttest, amit aligha tudnának sokan rajta kívül megvalósítani. Simeone érdeme az is, hogy Griezmann igazi világklasszis lett, de ő fedezte fel például a mindössze 21 éves Saúl Niguezt is, s persze még hosszan folytathatnánk a sort. Ezért sem mondhatnánk azt, hogy érdemtelenül kerültek a madridiak a fináléba.
Simeone pedig elismerte: „Az első félidei ellenfelünknél jobb csapattal szemben még nem játszottam, hihetetlen az, amit a Bayern bemutatott”. Ő csak tudja, hiszen a spanyol bajnokságban olyan csapatok ellen kell csatába vinnie Gabiékat, mint az FC Barcelona, vagy a Real Madrid…
Ami pedig Guardiolát illeti, a nyáron a müncheniektől a Manchester Cityhez távozó tréner már biztosan nem nyer BL-t a Bayernnel.
Jegyzőkönyv
Bayern München - Atletico Madrid 2:1 (1:0)
Allianz Arena, 70.000 néző. Játékvezető: Cakir (török)
Bayern: Neuer - Lahm, Javi Martinez, Boateng, Alaba - Xabi Alonso - Douglas Costa (73./Coman), Müller, Vidal, Ribery - Lewandowski
Atlético: Oblak - Juanfran, Gimenez, Godin, Filipe Luis - Koke (94./Savic), Gabi, Augusto Fernandez (46./Carrasco), Saul - Griezmann (82./Partey), Torres
Gólszerző: Xabi Alonso (31.), Lewandowski (74.) ill. Griezmann (54.)
Sárga lap: Javi Martinez ill. Gimenez
Müller a 35., Torres a 84. percben hibázott büntetőt
Összesítésben 2-2, jobb gólarányával az Atlético jutott tovább
