Első fokon négy év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, továbbá öt évig nem gyakorolhatja szakmáját B. Krisztián a Budai Irgalmasrendi Kórház volt főigazgatója, aki - az ellene felhozott vád szerint - három éve súlyosan bántalmazta, majd lúggal leöntötte volt szeretője ágyékát. Az ügyben korábban a férfit bíróság elé állították, ítélet akkor nem született. A Fővárosi Főügyészség döntése ellen Renner Erika ügyvédje tavaly augusztusban panasszal élt, kifogásait a Legfőbb Ügyészség befogadta, majd elrendelte a nyomozás újbóli elindítását.
Ahogyan az a Népszabadság korábbi cikkéből kiderül, az életveszélyes égési sérülésekkel járó támadás elkövetője és későbbi áldozata általános iskolai évfolyamtársak voltak, de húsz évig nem találkoztak. Az interneten találtak újra egymásra, beszélgetni kezdtek. A 2012-re már öt gyermeket nevelő férfi közölte a nővel, hogy éppen válni készül, mire találkozgatni kezdtek. Renner Erika ez idő alatt 17 és 15 éves gyermekeit egyedül nevelte. Az egyszerű találkozók ezután hamar szerelemmé alakultak, kapcsolatuk másfél éven át tartott. A románcnak a nő vetett véget, mivel megelégelte, hogy a férfi sokszor nem mond igazat neki. Az elválást B. próbálta semmissé tenni, rendszerint azzal áltatta magát, hogy kapcsolatuk Rennerrel jó, csak a hibákon kellene javítani. A nő ezt nem így látta, egyszer határozottan közölte is a férfival: románcuknak mindörökre vége. A kórházigazgató ezután minden napos zaklatásnak tette ki őt, e-maileket küldött neki, melyben vádaskodott.
A huzavona összesen négy hónapig tartott, majd a vád szerint a férfi 2013. március 12-én, reggel háromnegyed 8-kor váratlanul megjelent Renner Erika lakásának ajtajában. Az akkor 43 éves nő éppen kutyasétáltatáshoz készülődött, már nyitotta is a bejárati ajtót, amikor egy kerékpáros maszkot és bukósisakot viselő férfiba ütközött. Az idegen a találkozáskor kérdés nélkül megragadta a nő nyakát és visszarángatta a lakásba. A földre lökte, majd egy zsineggel összekötözte őt. Kábítóinjekcióval combon szúrta, majd levetkőztette, és a fürdőkádba tette a nőt. Ezután lúgot öntött a áldozata nemi szervére. Az ekkor már ájult Rennert végül egy pokrócba csavarta, s hogy támadását rablásnak álcázza, kirabolta őt. B. Krisztián összesen 250 ezer forint értékű elektronikai cikket (Renner két mobilját, és egyik gyermeke laptopját) vett magához ekkor, áldozatát pedig egyszerűen hátrahagyta. A megkínzott nőre később volt férje és új élettársa talált rá.
A lakás elhagyása után B. egy szemtanúba futott bele, amely szemmel láthatóan nem érdekelte őt. Boldogan és szökdécselve hagyta el az épületet, holott a tanú feltételezhetően az arcát is láthatta.
Az eset után a rendőrség nyomozásba kezdett, három férfi neve merült fel gyanúsítottként: a volt férjé, az élettársé (akit a nő lánya is ismert) és B. Krisztiáné. Utóbbira az áldozat lánya hívta fel a nyomozók figyelmét, aki kihallgatása közben említette meg őt. A kórházigazgatót nem sokkal később letartóztatták, de bűnösségét a nyomozás alatt mindvégig tagadta. Azt állította: a munkahelyén volt, amikor a brutális támadást elkövették. Reggel negyed hat és fél hat között kelt fel aznap albérletében, majd kocsival ment a kórházba. Háromnegyed hatkor érkezett meg irodájába, ahol bekapcsolta a számítógépét, megnézte az e-mailjeit és internetezett. Hét óráig szerződésekkel foglalkozott, majd az épületkomplexumban 9 óra 30-ig felmérési tevékenységet végzett. Ekkor több alkalmazottal is találkozott, néhányukkal pár szót is váltott. Ezt követően edzőtáskájáért igyekezett a parkolóban lévő autójához, és újra visszatért irodájába. Fél 11-kor értekezleten vett részt, fél 1-kor szülei lakására ment, majd egy gyorsétteremben ebédelt. Végül visszament a kórházba, és este hat körül ért haza.
B. Krisztián kitartott története mellett, a körülmények is az ő malmára hajtották a vizet. Összesen négy hónapot töltött előzetes letartóztatásban, ezután a Fővárosi Főügyészség 2014. július 7-én minden kétséget kizáró bizonyíték hiányában szabadon engedte. Az ügyészség a döntést azzal indokolta, hogy nem tudtak hivatalos DNS-bizonyítékot begyűjteni a férfi ellen, a sértett kezének összekötözésére használt zsinóron ugyanis csak azonosításra alkalmatlan DNS-maradványokat tartalmazott. (Holott a rendőrség a támadás helyszínét átvizsgálva a cipősszekrény előtt egy madzagdarabot is talált, amelyen B. Krisztián DNS-töredékét fedezték fel. Igaz, ezzel az ügy bizonyítási eljárása során az ügyészség nem foglalkozott, révén a nő DNS-e nem volt a madzagon.)
B. Krisztián ugyan hónapokat töltött rács mögött, szabadon engedése után mégis munkát vállalhatott szakmájában. A négy hónapos kényszerpihenő után először a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálatnál helyezkedett el, majd a VI. kerületben egy több mint száz gyereket magába foglaló körzet beteggyógyítója lett.
Az ügy során vélhetően a rendőrség sem végezte legalaposabban a munkáját, hiszen a tettessel találkozó tanút csak az eset után 9 hónappal hívták be a rendőrségre. A rejtélyes szemtanú vallomásában arról számolt be, hogy a rendőrség épületének aulájába érkezvén egy férfi (B. Krisztián) méregette őt. Véleménye szerint meg is ismerte, majd amikor egymásra néztek, akkor ő is felismerte benne azt az ismeretlent, aki a bűncselekmény elkövetésének reggelén elhaladt mellette a lépcsőházban. A véletlen szembesítés ellenére később még egy üvegfal mögött is adtak lehetőséget a tanúnak, hogy felismerje az elkövetőt.
Az ügyben az igazságügyi toxikológus szakértők egytől egyig megállapították: Renner Erika vérében és vizeletében ketamin, clonazepam, midazolam és meprobamat volt. Zacher Gábor toxikológus a bíróságon ezzel kapcsolatban kifejtette: ezen szereknek a használatához szükséges információkat az internetről egy laikus is beszerezheti, igaz, ennek valószínűsége csekély. Véleménye szerint az elkövetőnek alapos egészségügyi ismeretekkel kellett rendelkeznie.
Végül a felmentés abból a szempontból is érdekesnek mutatkozott, hogy - mint az később kiderült - B., a poligráfos vizsgálaton egyértelműen megbukott. A kórházigazgató olyan releváns kérdésekre adott megtévesztő válaszokat, mint hogy „Erikát ön rabolta ki?” (válasz: nem), vagy „Tudja-e ön, hogy Erikát ki rabolta ki?” (válasz: nem).
Mindez azonban kevésnek bizonyult, B.-t elengedték. A per csupán 2016 januárjában a tanúk meghallgatásával kezdődött újra a Fővárosi Törvényszéken, amikor is a volt kórházigazgatót életveszélyt okozó testi sértéssel vádolták meg. A második tárgyalás márciusban tanúk és szakértők egész sorának felvonultatásával zajlott, míg ezen a héten előbb a perbeszédekre, majd az ítélet kihirdetése következett. A vádlott B. Krisztián az utolsó szó jogán tagadta bűnösségét, egyebek mellett azt mondva: azért áll a bíróság előtt, mert a rendőrségnek nem volt jobb ötlete.
