Bitay Márton Örs, a fiatal vidékfejlesztési államtitkár egy budapesti luxusszállóban együtt kávézott Mészáros Lőrinccel. Napról-napra előkerülnek Matolcsy különös ügyei és feleségének polgármesteri állása, Vajna vásárlásai és kölcsönei. Aztán jönnek újabb hírek, újabb kérdések, amelyekre nincsenek válaszok.
Nálunk boldogabb országokban az újságszerkesztők csak legyintenek az ilyesféle dolgokra, mert mi sem természetesebb annál, hogy politikusok üzletemberekkel találkozgatnak nyilvános helyen. Nálunk azonban más a helyzet, minden ártatlanul felszolgált kávé mögöttes érzelmeket és szándékokat sejt. Bitay fiatal ember, gyorsan megtanulta, hogyan kell karriert építeni (korábban Fazekas miniszter kabinfőnöke volt, megismerhette a módszereket), hogy aztán ő került-e a felcsúti polgármester és földbirtokos célkeresztjébe, vagy fordítva, az utólag nyilván kideríthetetlen, és mindegy is. Meg aztán nyilván a korábbi kormányok politikusai is szerettek kapcsolatokat ápolni üzletemberekkel, ezt is tudjuk.
Mindenhol összeépül a politika és a gazdasági élet, Csányi is együtt ropogtat szotyit a miniszterelnökkel, manapság egy-egy labdarúgó-mérkőzés összehoz olyan vezetőket is, akiknek korábban eszük ágában sem volt ilyen szórakozással múlatni az idejüket. De hát ezt tette velünk a demokrácia. Mi a baj ezzel? Ezt kérdezi ártatlan tekintettel a miniszterelnök, amikor kockás ingében, mögötte a sejtelmesen mosolygó Havasi Bertalannal felavat egy kisvasutat, gyerekkori álmát. Néhány hónappal ezelőtt Fazekas miniszter zötykölődött egy hegyi vasúton, és ő is mondott néhány szánalmasan erőltetett mondatot az ügy fontosságáról. És tulajdonképpen semmi baj sem lenne ezzel, ha lenne benne valami kis ízlés, valami, ami megfogja az embereket. Biztosra veszem, hogy a finn vagy az ír miniszterelnök hazalátogat a falujába olykor, elintéz a helyieknek ezt-azt, megiszik egy sört a polgármesterrel vagy a helyi képviselővel, megbeszélik a helyi politika ügyeit. Csak hát az nem biztos, hogy a finn vagy az ír miniszterelnök szülőfalujának polgármestere az ország egyik viharos gyorsasággal meggazdagodott vállalkozója, aki flegmán és szemlátomást lekezelően beszél újságírókkal, akik kérdéseket tennének fel neki.
És itt kapcsolódik Bitay, a kis újonc kávézásának története a szotyizáshoz és a kisvasútépítéshez. Kinevelődik egy új nemzedék, amelyik megtanulja, hogy hogyan kell a miniszterelnök környezetéhez simulni, megtanulják, hogy a munkájuk egyik meghatározó eleme fontos telefonszámok gyűjtése, apró szívességeket tenni és elfogadni, együtt vadászgatni, együtt kitalálni demagóg magyarázatokat. Megtanultak beszélni az életpálya-modellről, megtanulták együtt hirdetni a magyar reformok sikereit, együtt legyinteni azokra, akiknek fenntartásaik lennének. Megtanulták, hogy nem fontos a nyilvánosság, nem fontos a tanárok vagy ápolónők gondjait komolyan venni, mert a sztrájkoknak vagy a tiltakozásoknak szerintük nincs igazi, mély hatása társadalomra.
A választásokig még két év van hátra és az hosszú idő. Jönnek még fiatalabb, még ügyesebb politikusok és üzletemberek, a miniszterelnök pedig még jobban megtanulja, hogy hogyan kell gyakorolni a hatalmat. Lenéz a Várból és megállapítja, hogy az országban minden rendben van. És kávézzon mindenki mindenkivel, akinek kedve és ideje van hozzá. Demokráciában élünk.
