A kormánynak alapvető politikai érdeke, hogy a polgárok és az állami ágazatok iránti fizetési kötelezettségeit (alkalmazottak bére, nyugdíj, működési költség, stb.) mindig időben teljesítse. Ez csak úgy lehetséges, ha megfelelő mennyiségű pénz van a forgalomban, ami az MNB alapvető feladata. Az MNB megteremtheti az állam finanszírozásának háttér feltételeit úgy is, hogy csökkenti a kereskedelmi bankok kötelező tartalékrátáját, amely következtében azok több államkötvényt vásárolhatnak. Az MNB elképesztő (!) lehetősége a fedezet nélküli többletpénz teremtés, ahogy nem túl régen az amerikai jegybank tette. Ekkor az MNB hitelnyújtással valamelyik kereskedelmi banknak pénzt ad, amely közvetlenül, vagy beiktatott szereplő által államkötvényt jegyez. Nálunk az MNB törvényi felhatalmazással átvállalhat az államtól olyan kiadások egy részét, mint például műkincsvásárlás. Az MNB – az Alkotmánybíróság döntése előtt – abból indult ki, hogy sok olyan pénzt kezel, ami szerinte nem közpénz, mert a "jó gazdálkodásából" keletkezett, a nyereség tehát az „övé” nem pedig a „közé”. Az általa létrehozott vitatott alapítványokról tudta, hogy olyan feladatokat is felvállalnak, amelyek „ nem férnek bele” a nemzetközi (EU, EKB) előírásokba. A jegybank kezében nagyon sok olyan lehetőség van, amelyek javíthatják az állami költségvetés pozícióját, segítheti a kormányt. Nem véletlenül beszélt tehát a miniszterelnök a jobbkezek fontosságáról, amiből háromra is szüksége van: egyrészt a saját jobb kezére, másrészt a Matolcsy jobb kezére, és Matolcsyra, úgy is, mint az ő jobbkeze. Ez az összefonódás veri ki a biztosítékot a baloldali és a liberális gondolkodású közgazdászoknál (Bokros, Bodnár, Surányi, Róna, stb.), mert az egymásba fonódás mögötti tényeket szeretnék minél teljesebben megismerni. Bokros akár évente 12-szer beszámoltatná az MNB elnökét a Parlamentben, a konzervatív (keresztény) gondolkodású közgazdászok (Bogár, Boros, Lentner) azt mondják, hogy 2013 óta a Matolcsy vezette MNB olyan eredményes, hogy nagy „pénzügyi szabadságot" érdemel. Ők az "MNB-liberálisok", akik ismerik a „három jobbkéz” szükségességét. Lehet, hogy rájuk is igaz Marx megállapítása, miszerint „az érdek-lét határozza meg a tudatot”.