A görög kormány mintha versenyt futna az idővel. Ugyanakkor nem látni azt, mennyire őszinte a gyors megállapodási szándék a kabinet részéről. Időnként az az ember érzése, mintha Alekszisz Ciprasz kormánya nem akarna tanulni a múlt hibáiból, s megint azzal van elfoglalva, hogy a hitelezők ellen hangolja a közvéleményt. Ennek a következményeit már tavaly nyáron is megtapasztalhattuk, amikor kis híján csődbe ment az ország gazdasága.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) végérvényesen megelégelte a szélmalomharcot, s bejelentette, addig nem hajlandó további pénzt hitelezni Athénnak, amíg az ország nem vezet be újabb megszorításokat. A valutaalap emellett továbbra is ragaszkodik az adósságleíráshoz az európai hitelezők részéről, erre azonban Németország nem hajlandó, Berlin ugyanis attól tart, hogy egy ilyen lépés az euroszkeptikus Alternatíva (AfD) további megerősödéséhez vezetne. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter különösen hevesen ellenzi ezt a megoldást.
A legtöbb vita az adósság nélkül számított görög elsődleges többletről zajlik. A hitelezők a GDP-hez viszonyított 3,5 százalékos többletet várnának el Athéntól 2018-ra, az IMF szerint azonban az ország ezt nem tudja teljesíteni, két százalékkal elmarad majd ettől. A valutaalap ezért azt akarja elérni, hogy két százaléknyi megszorítást léptessen életbe Görögország. Túl sok lehetőség nincs arra, miből lehetne lecsippenteni ezt, a nyugdíjak, a közalkalmazottak fizetésének csökkentése jöhet szóba, valamint az adókönnyítések eltörlése.
Euklid Cakalotosz pénzügyminiszter szerint a további megszorítások politikai szempontból is keresztülvihetetlenek. Egyben meglebegtette azt is, lemond a pénzügyi tárca vezetéséről, ha további ilyen követelésekkel állnak elő.
Az Európai Unió két tűz közé került. Nem akarja bajban hagyni Athént már csak amiatt sem, mert Törökország mellett Görögországra is fontos szerep hárul a menekültválság megoldásában. Az Európai Bizottság ezért arra próbálja ösztönözni az IMF-et, hogy engedjen a követeléseiből. Mindenesetre Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője jövő keddre, május 9-re hívta össze az Eurogroup következő ülését. Ez azért rendkívül fontos a továbbiak szempontjából, mert akár az adósságelengedés témaköre is szóba kerülhet. Csakhogy ahhoz, hogy erről átfogó vita kezdődjék, az euróövezeti országok tárcavezetőinek pontos képet kell alkotniuk a görög költségvetés pillanatnyi állásáról. A dátum azért is fontos, mert eddig kellene megállapodnia a vitás kérdésekről Athénnak az IMF-fel.
Az EU természetesen azt reméli, hogy kompromisszum születik az említett két százalékról, csak az a kérdés, hogyan. Az IMF ugyanis elég keménynek tűnik, akármit biztosan nem fogad el. Németország számára azonban nagyon fontos lenne, hogy a Nemzetközi Valutaalap továbbra is segítse Görögországot, mert ha kivonul a programból, akkor a hitelterhek nagy része Németország vállát nyomná. Ez pedig a jelenlegi német politikai helyzetben a lehető legrosszabbkor jönne Angela Merkel számára, akinek népszerűségi mutatója „libikókázik” a menekültválság miatt. Másrészt a kancellár hat év óta azt magyarázta a Bundestagban, hogy a görög mentőcsomag hitelességét az IMF jelenléte is garantálja. Németország nem bízik e tekintetben az Európai Bizottságban, amelyet túlzottan engedékenynek tart.
Szakértők mindenesetre valószínűtlennek tartják azt, hogy jövő keddig sikerül átfogó megállapodást kötni Görögországgal, de már az is komoly előrelépés lenne, ha több vitás kérdésben sikerülne megegyezésre jutni. Valószínűleg egy új, rendkívüli euróövezeti találkozóra kerülne sor, ha már csak az utolsó szót kell kimondani a megegyezés kérdésében.
A jövő heti ülést ma készíti elő Jeroen Dijsselbloem, aki a nap folyamán Euklid Cakalotosszal, valamint német és francia kollégáival, Wolfgang Schäubléval és Michel Sapinnal folytat tárgyalásokat.
Milyen lehetőségek jöhetnek számba? Elvileg természetesen elképzelhető, hogy az IMF hajlandó lesz a kompromisszumra, s elfogadja Athénnak azt az ajánlatát, hogy amennyiben nem teljesíti a költségvetési célszámokat, akkor csökkenti az állami kiadásokat. Igen ám, de ez a vállalás nem tartalmazza a nyugdíjcsökkentést, amihez az IMF ragaszkodna, mondván, a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan.
Az IMF-et ugyan az EU, illetve az Európai Bizottság megállapodásra ösztökélné, de a Nemzetközi Valutaalapot nem kergeti a tatár, s nem is nehezedik rá nagy nyomás. Azért sem, mert sok, az IMF munkájában részt vevő befektetési alap megkönnyebbülne, ha nem kellene tovább szerepet vállalniuk a kiszámíthatatlan görög mentőcsomagban, amelyben eddig sem lelték sok örömüket.
Tény mindenesetre, hogy a megoldásban ezúttal is döntő szerepe lesz Németországnak. Angela Merkel mindenképpen meg akarja akadályozni a Grexitet, s elsősorban nemcsak a nehezen felmérhető gazdasági, hanem sokkal inkább a politikai következmények miatt. Hangsúlyozzuk: a menekültválság miatt nagy szüksége van Görögországra. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter kezét nem kötik ilyen politikai kitételek, ő már évek óta nincs meggyőződve arról, hogy Görögország alkalmas az euróövezeti tagságra. Igaz, Schäuble viszonya sokkal jobb a jelenlegi görög pénzügyminiszterrel, Calakotosszal, mint extravagáns és nem éppen hitelességéről ismert elődjével, Janisz Varufakisszal volt.
Mi történik, ha Athén nem adja be a derekát, s nem állapodik meg a hitelezőkkel? Tavaly a lakosság már átélte a pénzügyi Armageddont. Bezártak a bankok, csak minimális összegekhez lehetett jutni bankkártyával, a külföldön rekedt görög turisták pedig semmit sem tudtak felvenni, mert minden külföldre irányuló tranzakciót letiltottak. Most akár ugyanez is bekövetkezhet, hiszen folyamatosan csökken a bankbetéti állomány. A kormány még ki tudja fizetni a májusi nyugdíjakat és béreket, de a júniusiakat alighanem már nem – vélik európai pénzügyi szakemberek.
Mint a Wall Street Journal emlékeztet rá, a kiszámíthatatlanságot magyarázza az is, hogy igen nehéz előre megjósolni Alekszisz Ciprasz kormányfő lépéseit. A politikai bizonytalanságot fokozza, hogy a jelenlegi koalíció csak háromfős többséggel rendelkezik a parlamentben, s valószínűsíthető, hogy amennyiben a törvényhozásban szavazásra kerülne sor az IMF-fel való esetleges megállapodásról, akkor a javaslat nem kapna többséget, mert sokan Ciprasz pártjából, a Szirizából sem támogatnák azt.
Ciprasz azonban mindig képes váratlant húzni, s ezúttal is benne van a pakliban az, hogy idő előtti voksolás kiírása mellett dönt. Bár az új voksolás után az általa irányított baloldali tömörülés alighanem ellenzékbe szorulna, mégsem biztos, hogy vesztesként kellene elhagynia a politikai színteret. Amennyiben ugyanis a jelenlegi ellenzék vezető ereje, a jobboldali Új Demokrácia alakíthat kormányt, egy az IMF-fel megkötendő megállapodás ismét elbukna a parlamentben, tehát minden kezdődne elölről, soha sem érne véget a politikai bizonytalanság időszaka, s ez a helyzet a hitelezők érdekeit sem szolgálná.