- Államtitkári kirohanás

Beck Tamás fenti című írásának különösen egy gondolata ragadt meg. Méghozzá a valódi kereszténység kívánata, vagyis az egyház ne legyen az éppen aktuális politikai hatalom szolgálólánya. Ahogy írja, "ez a hatalom penetránsan visszaél a kereszténység fogalmával. A családok védelmére hivatkoztak például, amikor a törvényhozás révén rákényszerítették a társadalomra a mostanra gyakorlatilag megbukott vasárnapi boltzárat." Aztán megjegyzi, "jó lenne, ha az itthoni főpapok vigyázó szemüket Varsóra vetnék." A nemrég választást nyert Jog és Igazságosság Párt /PiS/ a lengyel katolikus egyház főpapjaival karöltve a felvilágosult Európában példa nélkül álló szigorítást vezetett be az abortusz területén. Nem csak elviekben tiltotta az abortuszt, a közvetlen életveszély kivételével a szexuális erőszak áldozatainak sem engedélyezi a magzatelhajtást. És ehhez nyújtott segítséget a klérus, amely képtelen haladni a korral és a Biblia sorait szó szerint értelmezi. Ezzel visszaél a hívők bizalmával. A papnak mint magyar állampolgárnak lehet a saját véleménye az éppen regnáló kormány működéséről, de mint egyházi személynek tartózkodnia kell ennek a nagy nyilvánosság előtti hirdetésétől. A templom Isten háza, ahol tilosnak kellene lennie a bármilyen színezetű államhatalom támogatásának. A templom nem lehet a politikai agitáció színtere. Az egyház természetesen nem szakadhat ki a társadalomból, felhívhatja bizonyos társadalmi anomáliákra a figyelmet, de nem élhet vissza a hívő emberek bizalmával és nem használhatja fel politikai célokra. A demokráciában meg kellene találni a klérus megfelelő szerepét a közösség életében.