Néhány nap óta Föld körüli pályán kering a „Lomonoszov”, az „Aiszt-2D” és a „SamSat-218” műhold. A szputnyikokat szállító hordozórakéta a „Szojuz-2” modernizált változata: 46,3 méter hosszú, átmérője 10,3 méter, induló tömege 312 tonna. A „Szojuz 2”-t 2014-ben kezdték felhasználni a „Progressz” teherűrhajó pályára állítására, amely a Nemzetközi Űrállomásra vitt utánpótlást. 23 fellövésből 21 volt sikeres.
A most Föld körüli pályára vitt 645 kiló súlyú „Lomonoszov” a Moszkvai Állami Egyetem tudományos programja keretében készült el, többek között amerikai, német és kanadai szakemberek közreműködésével. Legalább 3 évig kell adatokat szolgáltatnia a földi légkör szélsőséges fizikai jelenségeiről, a villámokról, a kozmikus szemétről, a világűrben zajló különböző folyamatokról.
Az 500 kilós „Aiszt-2D” eszközei sok mindent meglátnak a Földön, amire eddig nem volt mód, a Föld felszíne alatt néhány méterre meghúzódó világ sem marad rejtve előttük.
A „SamSat-208” az első diákok közreműködésével készült nanoszputnyik 510 kilométer magasságból küld tájékoztatást a Földre.
Viszontagságos út vezetett Oroszország fő polgári űrrepülőterének a megépítéséig. A csaknem 700 négyzetkilométeres kozmodromot a „Roszkoszmosz” űrkutatási vállalat vezérigazgatója a világ legmodernebb űrközpontjának nevezte. Korai lenne megmondani, hogy valóban az e. Amit az elmúlt években tapasztalhattunk, az megannyi nehézséget, gondot, kudarcot jelzett, ami ahhoz vezetett, hogy sorozatosan késlekedtek az eredeti tervek végrehajtásával és ezért le kellett mondania Putyinnak a 2015-re kitűzött első fellövésről.
A „Vosztocsnyij” (Keleti) űrrepülőtér tervezési munkálataira 2008 és 2010 között került sor, alapkőletételére 2010 augusztusában az akkor még kormányfőként szereplő Putyin jelenlétében. Egy évvel később pedig hozzáláttak az előkészítő munkálatokhoz, majd 2012 elején megkezdődhetett a nagyszabású építkezés. Hogy milyen sikerrel, azt 2013 novemberében közölt cikkünk is tükrözte: kiderült ugyanis, hogy még az orosz vezetők előtt is eltitkolták azokat a súlyos problémákat, amelyekkel az építkezésen szembesültek.
Ez nem kevés aggodalmat okozott Putyinnak, hiszen a „Vosztocsnyij” arra lenne hivatott, hogy pótolja a Szovjetunió felbomlása után a birodalomból kivált kazahsztáni területen rekedt bajkonuri űrrepülőteret. Az orosz vezetés megelégelte, hogy a kazah kormány állandóan igyekszik felsrófolni az űrközpont bérleti árát, és biztonsági szempontokra hivatkozva blokkolni az űrprogramokat. Putyin 2007 novemberében éppen azért döntött az új helyszín mellett, hogy képesek legyenek saját területükről tudományos, gazdasági és kereskedelmi célú műholdak és ember vezette űrhajók felbocsátására. Ez a lehetőség újra és újra kitolódott. Hol a munkaerőhiány, hol a rendszeressé vált lopások, a pénzek elherdálása, a rossz befektetések, a túlköltekezés, a legfontosabb objektumok késedelmes átadása okozott gondokat. A projekt megvalósításában szerepet játszott nyugalmazott tábornok majdnem kétmilliárd rubel kárt okozott egymaga. De 9 milliós csalásra derült fény a munkatársaknak épülő házak építkezésénél is. Putyin menesztette az űrrepülőtér igazgatóját, és megvált egy sor vezetőtől. Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettest bízta meg a rendcsinálással, aki nemcsak fenyegetőzött „a fejek vételével”, de egy ügyészt is magával vitt az építkezésre, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak: „Az, aki megpróbálja ellopni a köznép kozmodromra szánt pénzét, ülni fog!” Mintha mindez nem lett volna elég a botrányhoz, időről időre sztrájkkal fenyegetőztek, sőt egyszer éhségsztrájkba is kezdtek az építők, mert rendre elmaradt a fizetésük.
A rendcsinálás mégis meghozta az eredményt. Megépült a „Szojuz-2” típusú rakéták starthelye, az 52 méter magas mobil szolgáltató torony, megkezdte munkáját a parancsnoki központ. Kiépült a kozmodrom energiahálózata. Vasútállomásokat és hidakat újítottak fel. 2015 végére befejezték 115 kilométer autóút és 125 kilométer vasútvonal építését, amelyekkel összekötik a repülőteret Ciolkovszkij várossal, ahol 30 ezer ember fog élni.
Mindez nemcsak sok energiát, de sok pénzt is felemésztett. Az építkezés első ütemére 188 milliárd rubelt különített el a kormány. A teljes összeg azonban meghaladja majd a 300 milliárdot.
Ilyen előzmények után kerülhetett sor az első rakétafellövés időpontjának a kijelölésére. A helyszín ideális: a Kínával határos távoli-keleti Amuri területen lévő „Vosztocsnyij” tökéletesen alkalmas térség a kozmikus eszközök pályára állítására és távol esik a sűrűn lakott vidékektől. Az más kérdés, hogy vajon Kína közelsége valamikor nem teszi e kétségessé a helyszín kiválasztásának ésszerűségét…
Az első startot meghiúsította egy kábel hibája, amit Putyin ingerülten vett tudomásul, és fegyelmiket osztogatott, többek között Rogozin miniszterelnök-helyettes és Igor Komarov, a „Roszkoszmosz” űrkutatási vállalat vezérigazgatója sem úszta meg megrovás nélkül. A sikeres start után viszont az elnök gratulált a szervezőknek, igyekezve kisebbíteni az előző napi kudarc jelentőségét.
Mit tartogat a jövő? A következő felbocsátásra jövő évig várni kell, 2018-ig pedig arra, hogy a „Vosztocsnyij” kapacitásait kereskedelmi célokra is igénybe vegyék. Eleinte 5, később 8-10 rakétakilövést terveznek évente. Embert szállító űrhajók felbocsátával 2023-ig itt nem lehet számolni. Akkor szeretnék fellőni az „Angara-A5B” rakétát, amelynek az elnevezése „Föderáció”. 2030-ig készítik elő a terepet a több mint 70 tonna terhet szállító nehézrakéták számára.