Kedves Vezetőnk megörvendeztetett minket egy bejelentéssel: ő maga csak mosolyogni tud azon, ha autokratának tartják. Jó, mondjuk ha az ember autokrata akkor tényleg van oka vigyorogni, amíg a személyes karizmája elég emberre hat, és nem zavarják el a picsába. Örülhet neki tiszta szívből, hogy a focialista forradalom győzelme után olyan szotyialista köztársaság lettünk, aminek ő írta a játékszabályait. Csak azt nem értem, ha ezt a rendszert alakította ki, akkor minek tagadja le? Tán kínos felvállalni? Az emberek nem hülyék se itthon se a határainkon kívül. Az autokrácia kérdése azért kerül elő újra és újra, mert a szó maga azt jelenti, hogy a politikai hatalom egésze egy ember és a közvetlen környezetében lévő zárt csoport kezében van. A csoport tagjai pedig úgy viselkednek, mint akiknek a mindent lehet bármiféle következmény, retorzió nélkül. Például az egyik csicskás utasítja a másikat, hogy szerinte melyik földdarab eladó állami földárverésen, és melyikkel ne is próbálkozzon, mert kifogytak a névre íratható földkvótával rendelkező rokonokból. A harmadik gründol pár alapítványt, amik aztán "nem vesztik el botrány jellegüket", olyan mértékben tömik a rokonok, haverok zsebét közpénzzel, az egyetlen következmény pedig, hogy a kormányszóvivő nertárs új mértékegységet állít fel a cinizmusnak.(...)