A Marie Claire Magazin által először megrendezett Filmnapokon olyan színésznőkkel találkozhatott a közönség, akik számtalan külföldi produkcióban játszanak. László Krisztina, a magazin főszerkesztője szerette volna, ha a pódiumbeszélgetésen, amelyet az Allee bevásárlóközpont mozijában rendeztek, Hámori Gabriella és Osvárt Andrea színésznő is részt vesz. (Hámori játszott főszerepet egy brazil alkotásban, tett kitérőt Kaliforniába, majd huzamosabb ideig Berlinben élt és dolgozott. Osvárt foglalkoztatott színésznő Olaszországban, játszott B-kategóriás hollywoodi horrorban, német kasszasikerben és görög sikerfilmben is.) Hiába hallgattuk volna a két említett színésznő izgalmas tapasztalatait is, nem tudtak eljönni, pedig feltüntették őket a részvevők között. A német filmszakmában nevet szerző Gryllus Dorka és a számtalan cseh és szlovák filmben főszerepet alakító Kerekes Vica viszont részletesen mesélt arról, hogyan tud egy magyar színésznő külföldön boldogulni.
Kerekes Vica szlovákiai magyarként a pozsonyi színművészeti főiskolára jelentkezett, azzal a tudatos szándékkal, hogy megtanuljon hitelesen játszani szlovákul is. Mivel több magyar elődje volt, aki nem tudott szlovák színházakban érvényesülni, nem volt biztos benne, hogy ha végez, akkor magyar anyanyelvűként kap-e munkát. „Ez sajnos nagyon gyakran megesik, mert ott, nálunk nagyon erős a magyar nyelv hatása, és sok esetben a magyar anyanyelvű kollégák nem tudják tökéletesen elsajátítani a szlovák nyelvet” – állapította meg. A beszélgetés moderátora, Gyárfás Dorka újságíró megemlítette a szintén felvidéki származású Száraz Dénes színművészt, a Hurok című új magyar film főszereplőjét, aki eleve a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre jött tanulni, mivel hazánkban szeretett volna érvényesülni. Kerekes Vica válaszában elmondta, vonzották a kihívások: mivel a magyar az anyanyelve, jobban érdekelte az, hogy pontosan megtanuljon szlovákul is játszani. Hozzátette, ha csak a karrierlehetőséget tekinti, a pozsonyi főiskola azért is kiváló választás volt, mert a szlovák nyelv kapásból két piacot, Szlovákiát és Csehországot is magában foglalja. „Tudtam, hogy szeretnék külföldi filmekben játszani. Ehhez az, hogy négy éven át szlovák nyelven tanultam, nagy segítség volt. Erősen hiszem, hogy egy színésznek természetesen kell játszania, és éppen az a nehézség vonzott, hogy egy másik nyelven is természetességgel létezhessek” – mondta.
A beszélgetés másik résztvevője, Gryllus Dorka már egy felépített karrier bizonyos pontján határozta el, hogy megpróbálkozik a németországi színjátszással. A külföldi áttörést a 2005-ös év hozta meg neki, amikor a berlini filmfesztiválon a Shooting Stars program legígéretesebb fiatal európai színészei között mutatkozhatott be. Gryllusnak sikerült meglovagolnia a sikert, azóta sorra kapja a német televíziós és mozifilmes szerepeket, már két évvel a Berlinalén történő bemutatkozása után az Irina Palm című német dráma egyik kulcsszereplőjeként tér vissza a filmes mustrára. Mostanra elérte, hogy rendszeresen dolgozik Németországban, a filmszerepek mellett visszatérő szereplője a Tetthely című kultsorozatnak is. Játszott németül, románul és szlovákul is, de egyiken sem érzi magát annyira biztosnak, mint magyarul.
Gryllus megosztotta a közönséggel azt is, hogy eltökéltség nélkül lehetetlen karriert építeni külföldön. "A színpadnál mindig jobban izgatott, hogy filmszínésznő legyek, de Magyarországon nem igazán beszélhetünk filmszínészetről. Eltökélt voltam, amit kevesen értettek külföldön. Különösen a német ügynököm, akihez bejelentkeztem, lepődött meg azon, hogy úgy szeretnék külföldi produkciókban játszani, hogy egyetlen szót sem tudok németül. Majd megtanulok, feleltem. Hónapokig mást sem tettem” – mesélte a külföldi egzisztencia megteremtéséről a negyvenhárom éves művész. Köntörfalazás nélkül kijelentette, hosszú ideig sokan úgy néztek rá, mint egy ufóra, mindaddig, míg Bécsben egy főként külföldi, jórészt orosz színészeket reprezentáló ügynök fantáziát nem látott benne. Amikor már egyre több lehetőség találta meg, Berlinbe költözött, ahol új menedzsere lett.
A beszélgetés közönsége igen meglepődött azon, hogy külföldön kultusza van a művészeti ügynökségeknek. Kerekes Vica arról számolt be, hogy Európa legtöbb országában tiszta sor: nem a színészt, hanem eleve az ügynököt hívják a szerepajánlattal. Szlovákiában és Csehországban a filmesek tisztában vannak vele, hogy a művészek melyik ügynökhöz tartoznak, ebből soha nincs probléma. A szépséges vörös színésznő egyúttal elárulta azt is, hogy míg a szomszédos országokban bevett szokás az ügynök jelenléte, addig Magyarországon a legtöbb filmrendező még nem barátkozott meg ezzel a struktúrával. „Szeretnék kicsit megkerülni ezt a részt, gyakran még meg is sértődnek, ha nem egyből veled tárgyalhatnak” – mondta. Gryllus hozzászólva a témához, azt mondta, számára leginkább azért fontos, hogy legyen ügynöke, mert kényes pozíció, ha a művésznek magáról kell beszélnie, kvázi magát kell eladnia. „Külföldön szinte nem is vesznek figyelembe, ha nincs ügynököd – még akkor sem, ha akadnak olyan színészek, akiknek nincs képviselője. Nem árt, ha sok fesztiválon, partin jelen vagy ahhoz, hogy bekerülj a köztudatba, de én hiszek abban, hogy enélkül is eszébe jutok a rendezőknek” – jegyezte meg. Kerekes is úgy látja, fontos az aktív jelenlét, talán éppen ezt orvosolandó, magyarországi ügynöke is van. Érdekes attitűd, a hazai képviselő úgy gondolja, nem dolga, hogy munkát szerezzen a színésznőnek, míg a cseh ügynökkel kölcsönös az együttműködés, Vica szerez munkát az ügynöknek, az ügynök pedig neki.
Gryllus Dorka mondta ki az eszmecsere legsúlyosabb mondatát: Magyarországon nagyon nehéz munkát szerezni, a színészeknek is kevés lehetőségük akad. Természetesen itthon is egyre több a szereplőválogatás, bár az úgynevezett „elektromos casting” még nem igazán hódította meg a magyar piacot. Utóbbinak van egy határozott előnye: az embernek nem kell megjelennie személyesen a válogatáson. Elég, ha otthon a telefonjával vagy webkamerával felveszi azt, ahogyan eljátssza a szövegrészletet, majd elküldi azt interneten. Míg Gryllus hangjából nem csengett ki az, hogy ezzel a praktikus módszerrel szemben különösebb kifogása lenne, addig Kerekes Vica határozottan kijelentette, utálja az ilyen feladatokat, mert a személyes benyomás nem pótolható. Sőt, a harmincöt éves színésznő egyenesen azt mondta: számára egy személyes meghallgatás olyan, mint egy randevú. Fel kell rá készülni, reményekkel telve megy el, igyekszik a legjobb formáját nyújtani. Szimpatikus módon ritkán csügged el azon, ha nem kap meg (egyből) egy szerepet, mert tudja, a végeredményt az összhatás, nem feltétlenül az aznapi teljesítménye befolyásolja.
A találkozón Gryllus Dorka elárulta, mellette játszadozó kisfiát, a négyéves Somát Budapesten íratta óvodába, ezért most ideje nagy részét a magyar fővárosban tölti férjével, Simon Kornél színművésszel, de rendszeresen utazik vissza Németországba forgatni. Kerekes Vica, aki a közelmúltban tért vissza egy hónapos új-zélandi útjáról, ahová az angol nyelv tökéletesítése miatt ment, pillanatnyilag Budapest, Prága és szülővárosa, Fülek között ingázik. Terveiről elmondta, a filmszakmában semmi sem biztos, de hamarosan egy amerikai-cseh koprodukciós filmben fog játszani, s egy Kossuth-díjas magyar rendező is szerepajánlattal kereste meg.