Ahogyan Európában folyamatosan elöregedik a társadalom, a demográfiai piramis szép lassan átfordul, egy egészen újfajta „harc” van kialakulóban, de nem az osztályoké, hanem a generációké. Ezt a harcot elsősorban a szavazófülkéknél vívják, de míg a nyugdíjasok választásokat nyernek, addig a fiatalok jelentős része otthon marad. A megszerzett zsákmány pedig nem más, mint a mérleg nyelvének elbillenése a nyugdíjrendszer irányába, szemben az oktatással, vagy a kedvező adórendszerrel.
A fiatal feltörekvőnek alighanem nagyon imponál a kormányfő és közeli emberei militáns hangvétele, nehéz lenne nem észrevenni a csatazajos szóhasználatot: "harc" "vívják" "nyernek" "zsákmány".
Ő is bűnös, és még az egészségére is vigyáz
Nade:
A választásokon vesztes generáció, a fiatalok egy egészen más jellegű fegyvert forgatnak: a lábaikat. Azokban az országokban, ahol az idősek „uralkodnak”, a fiatalok általában olyan gyorsan hagyják el az országot, amilyen gyorsan csak lehetséges. Az oktatás azonban súlyos költségeket jelent az államnak, ami a fiatalok távozásával még komolyabb adósságterhet eredményez, hiszen a befektetés nem térül meg.
Figyeltek? "vesztes" "fegyvert forgatnak" "uralkodnak" - és akkor még a mondanivalóról nem is gondolkodtunk igazán.
Nade az idősekre, szüleinkre, nagyszüleinkre mért KO még csak most jön:
Egyes elemzők egészen brutálisan írják le ezt a folyamatot, az idősebb generációkat az egykori európai gyarmatosítókhoz hasonlítják, akik mintegy kolonizálják a jövőt, felélve a gazdagságot és a tartalékokat, kietlenséget hagyva az általuk gyarmatosítottaknak, azaz a jövő generációinak.
A teljes cikk, a maga szépségében és kronológiájában itt olvasható. A fiatalember szüleinek kézcsókjainkat küldenénk.
Ő is bűnös
