„A sport adja majd vissza Magyarország önbecsülését” – jelentette ki Orbán Viktor Miskolcon, a DVTK új edzőközpontjának átadásán. Ezt a mondatot akár Rákosi Mátyás is mondhatta volna, a szép emlékű ötvenes években volt divat, hogy minden gondot, problémát, hiányt a sportsikerekkel próbáltak kompenzálni és feledtetni. Akkor ez működött is, mivel az embereknek nem sok más lehetőségük volt az előrejutásra. Ma a sok milliárdos stadionok mellett sem közelítjük meg a régi színvonalat, s a többi sportág sem teljesít úgy, ahogy néhány évtizede. A miniszterelnök szövege így egyrészt a saját ábrándjait fejezi ki, másrészt ezzel is etetni próbálja azokat, akik még hajlandók hinni neki, illetve a maguk reményeinek.
A világ megváltozott, ma számos más területe van az érvényesülésnek, a sportmozgalom pedig, pénzügyi, dopping- és erkölcsi botrányai miatt jóval kevésbé alkalmas eszményeket, célokat adni a fiataloknak. Ma a versenyek és mérkőzések népszórakoztató üzleti vállalkozások, ahol nem az olimpiai eszme, a részvétel a fontos, hanem a győzelem, bármi áron. Orbán is a gazdaság, a kül- és belpolitika, a társadalmi átalakítások kudarcait igyekszik leplezni a sport révén, emellett úgy költ a stadionokra és egyéb létesítményekre, mintha a sajátjából tenné. Nálunk eredményesebb sportnemzetek sem tudják hasznosítani az egyes világversenyek alkalmából felépített pályákat, hogy tudnánk mi, magyarok? Orbán rendszere menetel a végső bukás felé, ami nemcsak ezen a területen következik majd be.
