Olvastam a minap a keményen kormánypárti Magyar Hírlapban bizonyos Almássy Ferenc rajongását, aki 2010-ben vallomása szerint francia állampolgársága ellenére azért választotta büszkén a korlátlan magyar szabadságot, mert elviselhetetlenné vált számára a gall sajtó antidemokratikus cenzúrázása Az ottani hatalom kíméletlen önkénye, amely a közszolgálati fórumok munkatársaiba vad erőszakkal belefojtja a szót. Ellentétben az Orbán gondozta magyarral, ahol bárki, minden kényszer nélkül, azt mond, amit akar, bírálhat, szidalmazhat, kivált a Fideszt, Orbán Viktort, és a kormányköröket. Ha jól értettem, amit nyilatkozott, hat éve nem volt „otthon”, „idehaza” ellenben rendszeres hallgatója és nézője az általa közszolgálatinak tartott adóknak, repesve üdvözli korlátlan szabadságukat.
Nos, kedves Almássy úr, a múlt hét pénteken két óra hosszat néztem a France 2 "cenzúrázott" csatornán Hollande elnök politikai vallomásait, majd amikor az államfő befejezte mondandóját, meghallgattam az ottani állam fönntartotta és fizette rovatvezetők, szerkesztők hozzászólásait. Mind - kivétel nélkül - Hollande tevékenységét bírálták, állításait cáfolták.
Előtte hosszú időn keresztül néztem az itthoni "pártcsatorna" M1 adásait is, hallottam „merész” munkatársai kommentárjait. Őszintén mondom, ha közülük akár csak egy is Orbán szavairól úgy nyilatkozott volna, ahogyan a francia kollégákat volt szerencsém hallani, bizony, két percen belül szedhette volna bármelyikük a sátorfáját, a fölmondó levele már az asztalán várta volna. Ha nem penderítették volna ki már az élő adásból is. Késedelem nélkül.
"Finom" magyar demokráciát kívánok önnek idehaza Fidesz módra tisztelt uram, ahogyan megértettem Marine Le Pent is köszöntő véleményével együtt. Bizonyára tud különbséget fölfedezni, mondjuk a Le Figaro, a Le Monde, a Libération és a Magyar Idők, meg néhány más hasonló hírforrás hangvétele között, nem is szólva a France Inter, a France 2 és a többi, "kegyetlenül sanyargatott" francia elektronikus média rabszolga sorsa között.
