Lázár János helyében én most behúznám fülem-farkam. Annyit idézték már úton-útfélen az elhíresült mondását, miszerint mindenki annyit ér, amennyije van, erre most kiderül a miniszterelnökről, hogy sosem volt vagyonos ember, jóformán semmije nincs. Ha igaz, amit a beosztottja az ilyen „jöttmentekről” állít, akkor nagy gáz van.
Erre még a kormányzat hivatalosan is rátett egy lapáttal, amikor nyilvánosságra hozta, hogy Orbán Viktor öt és fél év alatt „csak” bruttó 120 millió forintot keresett, kapott még némi cafetériát is mellé, hogy tudjon magának ebédet rendelni, ha hosszú napja van a Parlamentben. Ja, és még ezer (azaz: egyezer) forint folyószámla térítést is fizettek neki, nehogy kár érje amiatt, hogy a bankba utalják az illetményét.
Valamelyest javított az összképen, hogy a miniszterelnök megbecsül minden forintot, nem úgy, mint egyes elődei, akik fel sem vették a képviselői járandóságukat, vagy jótékonykodásra fordították a jövedelmük egy részét. Hogyan tehetne ilyet egy, a családja iránt felelősséggel tartozó, öt gyerekes, vagyontalan családapa?
És akkor egy ilyen talpig becsületes politikust egy szélsőséges párt vezetője azzal vádol meg, hogy gyermekkori és újdonsült barátai valójában a strómanjai! Hát csak nem gondolja azt bárki, hogy az ország érdekében éjt nappallá téve dolgozó miniszterelnök azzal tölti az idejét, hogy a szomszédos gázszerelő érdekében lobbizzon?
Megmondta kerek perec: ő nem vagyonos ember és nem is lesz az. Még akkor sem, ha a főminisztere szerint az „ilyenek” nem sokat számítanak ebben a világban.
