Orbán Viktor a Pukli-féle bocsánatkérés-igényt tréfának, viccesnek tekintette. Balog Zoltán ugyanezt komikusnak tartotta. Holtig tanul az ember. Az előző megnyilvánulások mintájára én is véleményt nyilvánítok úgy, hogy a jelzők változatosak legyenek. Németh Szilárd komcsi ügynököző, kockás gatyázó szövege vigyorgásra késztetett. Rétvári Bence vélekedése, miszerint a tüntető tömeg nem a kormánynak, hanem az ellenzéknek üzent, bizony megkacagtatott. Gulyás Gergely gyurcsányozását a terrorizmussal kapcsolatban nevetségesnek tartottam. Kovács Zoltán megállapítása a Választási Irodánál történtek kapcsán, hogy mindig az MSZP-nél van a botrány, bizony megmosolyogtatott. Bánki Erik Matolcsy fizetésemelésének indoklását (az Unióban az övé volt a legkevesebb) humorosnak tekintettem. Kósa Lajos szövegeit hallgatva hahotázva fogom a hasamat. Palkovics László alig érthető szövegfolyama derültségre kelt. Kövér László parlamenti beszólásait szomorúnak tartom. L. Simon László barackmagos történetén csak ámultam. Mészáros Lőrinc polihisztorságán csak csodálkozni tudok. Orbán Viktor "kikérem magamnak" parlamenten történő felháborodása a nyerőgépekkel kapcsolatban kész katasztrófa. Azért vettem fel a miniszterelnök eldobott kesztyűjét, mert hallottam egy dakota közmondást: Nagy baj van akkor, ha a törzsfőnök lova megbotlik a saját citromában!
