A Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport londoni elemzőrészlegének (BofA Merrill Lynch Global Research) csütörtökön ismertetett tanulmánya szerint jóllehet Nagy-Britannia jelentős felvevőpiaca a magyar, a lengyel, a cseh és a román exportnak, az euróövezet azonban sokkal fontosabb e négy gazdaság számára.
Nagy-Britannia a négyek tíz legnagyobb exportpiaca között szerepel, e gazdaságok teljes áru- és szolgáltatásexportjából 4-6,5 százalék közötti hányad jut a brit piacra, Németország részesedése azonban 20-30 százalék, az egész euróövezeté 50-60 százalék - hangsúlyozzák a Bank of America-Merrill Lynch elemzői.
A ház szerint Brexit esetén - vagyis ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból - a brit gazdaság teljesítményének nagyon nagy mértékben kellene visszaesnie ahhoz, hogy a négy közép- és kelet-európai EU-gazdaságra ez komoly hatást gyakoroljon.
A cég elemzői alapesetként a brit export 10 százalékos csökkenését modellezték, azzal a feltételezéssel, hogy ennek nem lenne átszűrődő hatása az euróövezeti keresletre. Számításaik szerint egy ilyen forgatókönyv közvetlen hatásként a hazai össztermék (GDP) 0,2-0,4 százalékával egyenlő mértékben csökkenne a vizsgált négy közép- és kelet-európai EU-gazdaság áru- és szolgáltatásexportja.
A Bank of America-Merrill Lynch kidolgozott egy olyan forgatókönyvet is, amely a brit piacra a német beszállítói hálózaton keresztül irányuló közvetett exportot is figyelembe veszi, emellett a négy ország Nagy-Britanniában dolgozó munkavállalói által hazautalt megtakarítások 50 százalékos visszaesésével számol. A ház e számítási modellje is azt mutatja, hogy "kezelhetők" lennének a Brexit következményei a négyek külső fizetési egyensúlyi helyzetére.
A cég szerint e forgatókönyv a GDP arányában mérve 0,4-0,5 százalékos potenciális hatást gyakorolna a magyar, a cseh és a lengyel folyómérleg-egyenlegre, Románia esetében pedig 0,2 százalék lenne ez a hatás.
A Bank of America-Merrill Lynch szerint legalább 2019-ig nem valószínű az sem, hogy Nagy-Britannia esetleges kilépése az EU-ból negatív hatást gyakorolna a négy keleti EU-gazdaságnak járó uniós felzárkóztatási folyósításokra, mivel az EU-jogszabályok továbbra is vonatkoznának Nagy-Britanniára a kilépés napjáig, vagy a távozási szándék bejelentésétől számított két év leteltéig, függően attól, hogy melyik időpont lenne előbb.
A ház szerint Brexit esetén felmerülhetne az a kérdés, hogy "ki lesz a következő". A cég elemzői azonban nem tartják valószínűnek, hogy a négy közép- és kelet-európai EU-ország a következő öt évben komolyan fontolóra venné a kilépést. Az EU-tagság lakossági támogatottsága ezekben az országokban egyrészt változatlanul magas, sőt meghaladja az uniós átlagot, másrészt egyszerűen túl nagy a négyek kereskedelmi és pénzügyi függősége az EU-tól, főleg Németországtól ahhoz, hogy megszakítsák kapcsolataikat az EU egységes piacával - vélekedtek tanulmányukban a Bank of America-Merrill Lynch londoni elemzői.
Más nagy londoni házak vizsgálatai szerint inkább a brit gazdaságot érintené érzékenyen, ha Brexit esetén szűkülne Nagy-Britannia hozzáférése a közép- és kelet-európai EU-térség munkaerejéhez.
Az Oxfordi Egyetem Londonban működő gazdasági kutatóintézete, az Oxford Economics becslése szerint a külföldi EU-országokból betelepült munkavállalók beáramlása a 2005 és 2015 közötti évtizedben évente átlagosan 0,5 százalékpontot adott hozzá a brit gazdaság potenciális növekedési rátájához, elsősorban azzal, hogy a jórészt fiatal külföldi EU-munkavállalók érkezése ellentételezte a brit társadalom idősödésének negatív munkapiaci hatásait.
Az Oxford Economics elemzői modellszámítások alapján arra jutottak, hogy ha a brit kormány az elmúlt tíz év 104 ezer fős éves átlagos nettó beáramlásához képest évente például 60 ezerrel kevesebb munkavállalót engedne be az Európai Unióból, az önmagában - a brit kilépés egyéb hatásaival nem is számolva - 2030-ra 1,1 százalékkal csökkentené a brit hazai össztermék nominális értékét ahhoz a szinthez képest, amelyet a brit gazdaság abban az évben EU-tagként és a szabad munkaerő-beáramlást fenntartva elérhetne.