A Népszava március 26-i számában megjelent, Egészségfejlesztés buktatókkal című cikkhez szeretnék hozzászólni. Az egészségfejlesztés szó magyarul értelmezhetetlen. A népegészségügyi programok, szűrővizsgálatok gondolata lehet, hogy tetszetős egyesek számára, de normális esetben az fordul orvoshoz, akinek valami panasza van és az emberi szabadságjogokkal sem férne össze, ha kötelezően előírnának olyan szűrővizsgálatot, ami nem súlyos járvány kialakulásának fenyegető veszélyével függ össze. Úgy tűnik, álmegoldásokon szoktak töprengeni, megkerülve a valódi problémákat. A lakosság jó részének iskolázottságáról, jövedelmi viszonyairól, életviteli lehetőségeiről, ennek függvényében - szükség esetén - orvoshoz fordulási lehetőségeiről van szó.
Orvoshiányról beszélni, és közben kampányszerű szűrővizsgálatokat emlegetni, tervezni, logikai és jogi képtelenség is. Az orvosok és a szakképzett ápolók elvándorlása talán mégis főleg az anyagiakkal függ össze, ahogy a lakosság egyes csoportjainál az orvoshoz jutás nehézségei is. Ez álságos válasz tényleges válasz helyett tényleges problémákba. Ami szerintem felvetheti, hogy legalább járási szinten ki kell építeni egy jól működő körzeti orvosi rendszert, kiegészítve bonyolultabb esetekben a továbbküldés lehetőségeivel, akár átmeneti szállásokat is biztosítva jutányosán a pácienseknek. Ehhez vissza kellene állítani a szolgálati lakások és szolgálati gépkocsik rendszereit, ami megkönnyítené a kezdő orvosok és szakszemélyzet helyzetét. Minden településen legalább szakszemélyzet szintjén állandó ügyeletet kellene létrehozni, hogy azonnal segíteni lehessen, illetve hogy az ügyeletet ellátók szükség esetén beszállítsák a pácienst a körzeti orvoshoz, ha a mentőt nem lehet esetleg kivárni.
Ehhez is kellene helyben szolgálati lakás és szolgálati gépkocsi. Ami a halálozási adatokon való siránkozást illeti, nem mindegy ki, milyen életet él, milyen árat kell fizetnie azért, hogy boldoguljon. Lényeges kérdés, hogy az egyén eljut-e saját lehetőségeinek felismeréséhez és belátásához és ebben az iskolának, médiának, munkalehetőségeknek nagy szerepe van. A halálozási statisztikákat emlegetni és közben sopánkodni a társadalom elöregedésén, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságán, némileg ellentmondásos. Tűzoltás helyett talán az egészre kellene a jó válaszokat megtalálni.
