A félévszázaddal korábban elkövetett vitathatatlanul súlyos bűncselekmény miatt annak idején elítélt Kiss Lászlónak a közéletből történt távozása kapcsán sokak részéről felmerült a kérdés: mi legyen azokkal a díjakkal és kitüntetésekkel, amelyeket az elmúlt ötven év alatt kapott? A hivatalos álláspont az, hogy nem áll rendelkezésre azok visszavonására módot adó jogszabály. A jogszabály nekem nem hiányzik, mert akár a korábbi kitüntetettnél maradnak a kitüntetések és elnyert díjak, akár nem, az, amiért azokat kapta, megtörtént. Azok az eredmények, amelyeket a Kiss László keze alatt nevelődött sportolók, közöttük nem kevés olimpiai és egyéb aranyérmes hoztak, változatlanul ott vannak a sportkrónikákban és továbbra is büszkélkedni fogunk velük.
Hogy egy egészen más területről vett példára hivatkozzak: Teleki Pál antiszemita törvényeit elítéljük ugyan, de senki nem vitatja, hogy a gazdasági földrajz nemzetközi elismertséggel járó tudósa volt. Vagy Hóman Bálint politikai szereplését, ha el is ítéljük, kiváló történész volt, akinek Szekfű Gyulával együtt alkotott Magyarország története, ma is az egyetemi oktatás alapműveinek egyike. Óvakodjunk attól, hogy bolsevikok módjára ítéljünk meg embereket és tetteiket! Ugyanaz az ember élete folyamán tehet jót, és rosszat. A kettő nem törli egymást és ezért kell mindkettőt mérlegelni. A jó, akkor is jó, amikor a rosszat mérlegeljük. A rossz pedig rossz marad akkor is, ha a jót keressük. A rosszat a huszadik század első felében követte el Kiss László, a díjakat azért kapta, amit szabadulása után tett.
