„Én nem hazudtam soha az embereknek” (CNN, 2006.) „Azt üzenem a magyaroknak, hogy soha nem hazudok nekik… (Handelsblatt, 2012.) „Sosem volt, sosem lesz, most sincs semmilyen strómanom. Sosem voltam vagyonos ember, most sem vagyok, nem is leszek. (Parlament, 2016.)
Nehéz hazug világunkban ennyi tömérdek igazmondással megbirkóznia a magyar embereknek. Persze a szenvedélyes igazságbeszédig rögös út vezet. A polkorrektség kényszerzubbonyától előbb meg kell szabadulni. Orbán pedig Houdiniként példásan küzd. A „bankárkormányozás” óta mind virgoncabban mocorog a genetikázáson át a sorosozásig, a pénztőke és az idegen hatalmak összeesküvéseiig. Nemzeti ünnepünkön már élősködőkről és gazdaállatokról szónokolt úgy, hogy a birodalmi Berlinben érezhettük magunkat. Végül hétfőn odáig jutott, hogy „a mi politikai közösségünk nem kommuna, nem kibuc”. Ez ugyan még nem virtigli öblös zsidózás, de már majdnem.
A csatlósoknak persze könnyű selyemből szőhették a zubbonyt, ők már évek óta szabadon harsogják a maguk által dekódolt orbáni beszédet. Jellemző, hogy a Hírcsárda viccportál „Akkor vásároljatok, zsidók!” című Bayer-paródiáját tömegek hitték valódinak - lelkesedtek, kommentálták -, egy percre tán még maga Bayer is.
Szóval Orbán Viktor - aki korábban így fogalmazott: „a politikai korrektség olyan taburendszer, amely megfoszt az őszinte beszédtől…” - egyenesen bökje ki végre, ami a szívét nyomja!
Higgye el, olyan lesz az, mint egy könnyű szülés. Hiszen a feje már kinn is van a babának…
