Kicsit elcsodálkozva olvastam Szanyi Tibor levelét, s mi tagadás, magamban azt kérdeztem, hogy tudott ennyi sületlenséget összehordani ez a sokat tapasztalt politikus? Ide-oda csapkod, vagdalkozik, beolvas a Népszavának, majd a Fideszt ostorozza. A napilapot kritizáló sorait egyáltalán nem tartom jogosnak, mert egy szerkesztőségben dolgozók is különböző személyiségek, eltérő véleménnyel, tapasztalattal, ismeretanyaggal, ebből kifolyólag ellentmondás is előfordulhat a lapban, ami szerintem természetes. Lehet, hogy nem felel meg mindenki ízlésének amit írnak, ahogy írják, de tolerancia is van a világon! Összességében a legjobb napilapnak tartom a Népszavát, annak ellenére, hogy én is több újságíróval vitába szállnék időnként. Odáig azért soha nem jutottam, hogy egy nem tetsző vélemény miatt lemondjam az előfizetést. Szanyi ír kapitalizmusról, ami fosztogatja a népeket, neoliberalizmusról, szolidaritásról, Népszava frázisairól, az elképesztő méreteket öltő szegénységről. Szóval sok mindent tömörített levelében, és sok mondata megütközést keltett bennem, de mindegyikre nem tudok reagálni. Csak az izmusokat emelném ki.
Én nem tartom helyesnek, ha mindig a megfoghatatlan kapitalizmust, szocializmust vagy neoliberalizmust kiáltják ki fő gonosznak, hiszen minden rendszert emberek hoznak létre és működtetnek, akik sokszor nem tudnak gátat szabni önzésüknek, becsvágyuknak, kapzsiságuknak, másokon való uralkodási hajlamaiknak. Vannak politikusok, politikai rendszerek, amelyek bátorítják ezt a mentalitást, s törvényeik által szabad utat engednek a tisztességtelen magatartásnak, az anyagi javak felhalmozásának. Azt gondolom, hogy ha a szocialisták akkora energiával, elszántsággal próbálták volna az egykulcsos adó bevezetését megakadályozni, mint ahogy harcoltak az NVI előtt a népszavazás lehetőségéért a vasárnapi boltzár megszüntetése ellen, akkor kevesebben nyomorognának ebben a kis országban. Hiszen egy tollvonással kivettek a szegényebb réteg zsebéből 500 milliárdot és a gazdagabbaknak adták, nem az oktatásra vagy az egészségügyre fordították. De harciasabbak lehettek volna a 300 forintos vizitdíjas népszavazás előtt is. A szolidaritás akkor hihető és meggyőző, ha tettek követik. Ha a jelszavakat akkor tettekre váltják, ma emberibb körülmények lennének az egészségügyben, és élhetőbb országban élnénk.
