A felhívás előzménye, hogy a londoni színháznak bocsánatot kellett kérnie tavalyi Tell Vilmos-előadása miatt, melynek szexuális erőszakot bemutató jelenete "sok nézőt felzaklatott". Charlotte Higgins, a The Guardian című lap kulturális rovatvezetője a nézők soraiban ült. "Fújolás és tetszésnyilvánítás is volt, a nézőket megosztotta a produkció" - mondta a BBC-nek. Hozzátette, hogy a figyelmeztetés szükségtelen volt, mert "az opera maga erőszakos" még az eredeti műben nem szereplő, csak az új feldolgozásban látható jelenetek nélkül is.
Az egyik ilyen extrajelenet szexet ábrázol, majd miután az előadás világossá tette, hogy a címszereplő várandós, a másik pluszjelenetben nyílt színi vetélést mutattak be. Katie Mitchell rendező koncepciója abban is újat hozott, hogy Lucia a közönség szeme láttára öli meg a férfit, akihez feleségül kellett mennie - ez általában "a színfalak mögött" zajlik.
Mitchell azért bővítette ki ezekkel a jelenetekkel a művet, mert szerinte a férfiszereplők sok időt töltenek a színpadon, lélekrajzuk alapos, összetett, izgalmas, míg a nők nem kapják meg ugyanezt a figyelmet. "Úgy látszott, mintha egyes jelenetek hiányoznának, az én feldolgozásom ezeket a hiányokat igyekezett pótolni, hogy a főszereplőt jobban megértsék a nézők" - magyarázta a rendező. A Luciát alakító Diana Damrau német szoprán is védelmébe vette az előadást, szerinte nem öncélúak a véres jelenetek, hanem elmélyítik a történetet.
"Azt hiszem, ma már nem sokkoló ez a látvány, 30 évvel ezelőtt valóban az lett volna" - tette hozzá.
Rupert Christiansen, a Telegraph kritikusa más véleményen volt, szerinte a pluszjelenetek "perverzek és esetlenek". A Royal Opera House az előadás után közleményt adott ki, melyben elnézést kért minden kellemetlenségért, amit okozott.
