Aki rendszeres dohányzó, tisztában van azzal, és nem vitatja, hogy szenvedélye károsítja önmaga és környezete egészségét, de aki egyszer rászokott, nem tudja abbahagyni segítség nélkül. Az elmúlt években Hódmezővasárhelyen volt egy leszoktatási akció, ahol orvosi segítséget is kapott aki elhatározta, hogy abbahagyja a dohányzást. A jelentkezők 90 százaléka sikeresen abba tudta hagyni a dohányzást, önmaguk és a környezetük örömére. A sikeres leszoktatás - ami jelentős költséggel járt -bizonyítja, hogy mennyivel többet ér a segítségnyújtás, mint a tiltás és az állandó dohány áremelés. Nem irigylem a trafikosokat, ha véletlenül egyetlen 18 éven alulit kiszolgálnak, elképesztően magas bírságra számíthatnak. Szükség van ekkora szigorra? Gyermekkoromban az anyák és a nagymamák nem dohányoztak, így csak apáink és nagyapáink megbízásából jártunk a trafikba cigarettáért, dohányért és cigarettapapírért. Annyira örültünk a bizalomnak, hogy mielőbb teljesíteni tudjuk, ezért sokszor futottunk, hogy mielőbb hazaszállítsuk a füstölni valót. Nemigen volt olyan gyerek közülünk, aki visszaélt volna szüleink bizalmával, rágyújtottunk volna, mert tudtuk, hogy az a felnőttek joga. A túlzott szigor dohányügyben ezért nem hiszem, hogy szerencsés. Az eltúlzott szigor sosem hoz elfogadható eredményt.