Már amikor február 26-án Gianni Infantinót választották meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) élére, sokan éltek a gyanúperrel: a korrupciós botrányok ellenére nem válik átláthatóbbá a szervezet. A foci vezetése annyira belterjes, annyira kéz kezet mos alapon működik, hogy szinte lehetetlen átfogó reformokat véghez vinni. A kételyeket erősítette, hogy Infantino első zsíros szerződését éppen egy kínai céggel kötötte meg, ráadásul úgy, hogy a tranzakció részleteit nyilvánosságra sem hozták. A tamáskodók mindenesetre megerősítve érezhetik magukat a Panama-akták nyilvánosságra hozatalával. A dokumentumok ugyan nem bizonyítják minden kétséget kizáróan azt, hogy a nem egészen másfél hónapja hivatalban lévő Infantino sem jobb elődjénél, Sepp Blatternél, de bizonyos kérdéseket mindenképpen felvetnek. Kivált abból az időszakból, amikor a FIFA-elnök még az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) jogi osztályának munkáját irányította.
A Süddeutsche Zeitung jelentése szerint konkrétan egy, a Cross Trading nevű postafiókcéggel kötött szerződésről van szó, amelyet Infantino még 2006-ban látott el kézjegyével. Ez a cég vásárolta meg a 2006-tól 2009-ig tartó időszakra a labdarúgó Bajnokok Ligája mérkőzéseinek Dél-Amerika egyes régióira érvényes sugárzási jogát 110 ezer dollárért, amit egy másik szerződéssel is kiegészítettek: ez az Európa-liga közvetítési jogainak eladásáról szólt 28 ezer dollárért. A jogokat aztán továbbadták, az összeg háromszorosáért.
Az ügy azért is érdekes, mert a szerződésen Infantinóé mellett egy olyan személy neve is felbukkan, aki után nyomozást indított az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI). Hugo Jinkisről van szó, aki testvérével, Marióval a Cross Trading élén állt. Vállalatuk közvetítési jogokkal üzletelt, meglehetősen átláthatatlan és kétes módon. Elvileg persze mondhatnánk azt, hogy minden a törvényes módon zajlott. Azt azonban Infantinónak is erőteljesen sejtenie kellett volna, hogy a cégnek jóval piaci ár alatt játszották tovább a közvetítési jogokat.
A Süddeutsche Zeitung már tavaly szeptember 2-án rákérdezett Infantinónál a Jinkis-fivérekkel való kapcsolatára, akikkel szemben akkor már vádat is emeltek az Egyesült Államokban. Az UEFA azonban hónapokon keresztül minden vádat tagadott azt hangoztatván, hogy az új FIFA-elnök soha semmiféle üzleti kapcsolatban sem állt az említett személyekkel, vagy az inkriminált szervezettel. Amikor azonban az európai szövetséget szembesítették az említett dokumentummal, az UEFA már csak idén márciusban ismerte el, hogy valami kapcsolat azonban mégiscsak volt közöttük.
Jinkisék a 140 ezer dollárért megkaparintott közvetítési jogokat – ebbe a BL, az El, valamint az UEFA Szuperkupája is beletartozik – 440 ezer dollárért értékesítették az ecuadori Teleamazonas csoportnak. Ez is egyértelműen kiderült a német lap által megszerzett dokumentumokból. Az UEFA azonban tagadja, hogy bármiféle törvénytelenség történt volna. Azzal érvel, hogy a Cross Trading a Teleamazonas „kizárólagos partnere” volt, s olyan csoportnak adta tovább a jogokat, amely „a legjobb ajánlatot biztosította”.
Az európai szövetség tehát mossa kezeit, s azt állítja, amúgy sincs semmi köze a Cross Trading és az ecuadori médiamogul közötti tranzakcióhoz. Az amerikai jogi szervek azonban aligha érik be ezzel a magyarázattal. Abból indulnak ki ugyanis: a Jinkis-fivérek lefizették a FIFA egyes tisztségviselőit, hogy minél előnyösebben kaparintsák meg a közvetítési jogokat, amiből aztán hatalmas haszonra tettek szert. Legalábbis ez szerepel az amerikai vádiratban. Egyelőre csak a FIFA érintettségét vizsgálják, az UEFA-ét még nem.
A legnagyobb kérdés az, miért adta tovább az UEFA áron alul a közvetítési jogokat? Az európai szövetség a 2006-2009-es időszakban világszerte összesen kétmilliárd dollárért értékesítette ezen jogokat, vagyis a Cross Trading, illetve az ecuadori ügylet alig nyomott bármit is a latban. Ettől függetlenül a sportközgazdászok értetlenül állnak azelőtt, hogyan követhetett el ilyen pénzügyi bakit az európai szövetség, hiszen szinte példátlan az, hogy egy közvetítő cég legalább kétszeres-háromszoros haszonnal értékesítse a jogokat.
A közvetítési jogokkal foglalkozó német szakember, Dominik Schmid a Süddeutsche Zeitungnak ezzel kapcsolatban elmondta, a szerződés alapján két kérdés merül fel. Egyrészt elképzelhető az, hogy a szövetség illetékesei ennyire nem értenek ahhoz, amit csinálnak, ez esetben azonban azonnal el kell bocsátani őket. Ám akad egy másik lehetőség is, nevezetesen az, hogy nem éppen tiszta körülmények között született a megállapodás.
Infantino számára különösen kínos, hogy a papíron az ő neve szerepel. Így nem tehet úgy, mintha semmiféle felelősség sem terhelné. Az UEFA azt közölte, hogy amikor a megállapodást aláírták, illetékeseinek „fogalma sem volt arról, kik a Cross Trading valódi tulajdonosai”. Ez az érv azonban elég könnyen lesöpörhető az asztalról azzal, hogy ott szerepelt rajta Hugo Jinkis aláírása is. Mindenesetre amennyiben mégis helytálló az UEFA állítása, akkor megállapítható: az Infantino által fémjelzett jogi részleg olyan szerződésekre adta áldását, amelyeknél azt sem tudta, kivel üzletel. Ez pedig felveti a kérdést, valóban a megfelelő személy került-e a FIFA élére.
A sor kérdés hatására az UEFA az érveit azzal egészítette ki, hogy Infantino azon kevés számú UEFA-illetékes közé tartozott, akik aláírási joggal rendelkeztek a szövetségnél. Maga a jelenlegi FIFA-elnök pedig közleményben tudatta: sosem állt közvetlen kapcsolatban a Cross Trading céggel, illetve tulajdonosaival. A jogok átruházását valójában egy marketingcsapat végezte – állította. Ezért szerinte fel sem merül az ő felelőssége. Kérdés, meddig…
