Mint arról többször beszámoltunk, Hiszékeny Dezső, Angyalföld korábbi alpolgármestere a Rigolettó vendéglő bérbeadása kapcsán 2013-ban kért volna állítólag ötmillió forint „kenőpénzt”. A vállalkozóként jelentkező fedett nyomozótól azonban a másodrendű vádlott - és a már csak tanúként szereplő beépített ügynök - állítólag 15-öt akart kérni, hogy a többin megosztozzanak. A lehallgatott személyek egymás közt arról értekeztek, hogy Hiszékeny előtt nem lehet pénzről beszélni, valamint, hogy biztosan nem hajlandó pénzt elfogadni. Meg, hogy milyen dühös lett, amikor a fedett nyomozó ezt megpróbálta szóba hozni.
Hiszékeny a Népszavának úgy fogalmazott: amit eddig bizonyítéknak igyekeztek láttatni, az most vált igazán bizonyítékká. Bizonyítékává annak, hogy az egész ügy manipuláció. ,,Az ügyészség szerint a felvételen azt hallhatjuk, hogy mutogatok” - mondta.
„Lassan oda jutunk, hogy az ügyészség majd azt indítványozza, hallgassuk meg Edvard Munch Sikoly című festményét” – nyilatkozta korábban Hiszékeny.
Nem követtem el bűncselekményt, nem vagyok bűnös! – jelentette ki az utolsó szó jogán Hiszékeny Dezső szocialista parlamenti képviselő. Az ellene indított büntetőperben a vád szerint ötmillió forintos kenőpénzt kért egy üzlethelyiség bérleti jogának odaítéléséért.
Erre vonatkozóan azonban sem közvetlen, sem közvetett bizonyítékot nem tudott felmutatni az ügyészség, mely pedig a titkosszolgálati eszközök, és munkatársak sorát vetette be az eljárásban.
Már az sem hétköznapi ügymenet, hogy Hiszékeny egy 2014. júliusi ügyészi sajtótájékoztatóból értesült az ellene indult eljárásról. A sajtótájékoztató mint műfaj, a vád közlésének egészen sajátos módja, de ez is jól érzékelteti, mi volt az ügyészség valós szándéka – mondta Hiszékeny.
A szerdai tárgyaláson elhangzott: a nyomozás lezárása, és annak nyilvánosságra hozása, a vádeljárás között közel egy év telt el, és aligha lehet kizárni, hogy a 2014-es önkormányzati kampányra időzítették a bejelentést.
A képviselő következetesen állítja: az ügyészség politikai megrendelésre cselekszik, eljárása koncepciós, azaz előre megrendezett forgatókönyv szerinti akcióról van szó, melyben manipulatív eszközöket használtak.
- Az ellenem kreált vád koholt vád és a valódi bűnözők az állam zsoldjában állnak – mondta a vádlott.
- A környezetemben játszódó, előre eltervezett és megrendezett események egyes elemeit felhasználva kívánnak egy nem létező eseményláncolatot igazolni. A vád elhatározása érthető, hiszen nincs semmilyen természetes módon hozzám közvetlenül köthető bizonyítéka – érvelt Hiszékeny.
Számon is kérte a nyomozó hatóságokat, mondván, ha igazak lennének a vádak, miért nem volt eredményes leleplezés? Minden nyomozás végső célja a konkrét és kézzelfogható bizonyíték bemutatása. Hol van a – például jelölt - pénz átadásának, átvételének bemutatása a végső és megdönthetetlen bizonyíték, a közvetlen tettenérés? Miért nem vitte el az ügyészség eddig a pontig a nyomozást?
Hiszékeny ellen bevetettek a titkosszolgálat által felkészített, technikával ellátott személyeket, ügynököt, fedett nyomozót, megfigyelőt, jelentőket, fotósokat, lehallgatás-elemzőket, követőket. Voltak, akik behatoltak helyiségekbe és felszerelték az eszközöket, és voltak, akik kiadták a parancsokat. Az ügy részleteit pedig 2033-ig titkosították.
- Ezernyi hangfelvétel, lehallgatott beszélgetés, ellesett pillanat, képfelvételek, egy hosszú hónapokig teljesen ellenőrzött élet, és nincs egyetlen olyan mondatom sem, hogy öt millió forintot kérek – érvelt Hiszékeny. - Ha én bűnös vagyok, akkor, hogy lehet, hogy hónapokig nem beszélek egy szót sem erről a pénzről, annak megszerzéséről? De nem csak erről nem beszélek, semmi más hasonló ügyről, vagy bármiről, ami bűncselekmény lenne, vagy annak a gyanúját keltené. Mert abban biztosak lehetnék, hogy ha ilyet mondtam volna, itt lenne előttünk bizonyítékként.
A több ezer munkaóra terméséből, az ügyészség két hangfelvételt és egy tanút tartott alkalmasnak, hogy megpróbálja alátámasztani a vádat. Valamennyit meghallgathattuk, de nem hallottunk olyat, hogy én bármi törvénytelent tettem volna. Sem a hangfelvételeken, sem a tanútól. Beigazolódott: a vád tanúja alkalmatlan az ellenem emelt vád alátámasztására, szereplése azonban súlyos árnyékot vetett az őt megbízó szervekre. Bebizonyosodott, hogy egy előre megírt forgatókönyv szánalmas szereplője volt – sorolta a vádlott. A beépített ügynököt tanúként állító ügyészség zárt tárgyalás elrendelését indítványozta. Főként azért, mert kiderült, a vád „koronatanúja” is arról vallott, hogy „Hiszékeny Dezsőt valamilyen úton-módon ebben a dologban meg kell buktatni”.
Ráadásul a vádiratból kiderül: „B. István – a besúgó - 2013. január 20-án a - bérlemény megszerzésének, illetve ennek érdekében jogtalan előny fizetésének valós szándéka nélkül” – kereste a kapcsolatot Hiszékeny felé. Mivel pedig az ügyészség maga állítja, hogy valós szándék nem merült fel az ingatlan megszerzésére, ez nem lehet más, mint rendőri „beugratási kísérlet”, provokáció, amit pedig a titkosszolgálati módszerekről, és a fedett nyomozók bevetéséről szóló jogszabályok tételesen is tiltanak. Más kérdés, hogy e provokáció sem vezetett eredményre.
A vádirat szerint, Hiszékeny az ingatlan várható árveréséről szólva kijelenti: „elintézi, hogy az ajánlatát jelentősen meghaladó árajánlat hiányában az árverés nyertese legyen” - mármint a fedett nyomozó. Azaz, ha az árverésen a nyomozó ajánlatánál nem lesz jobb ajánlat, akkor ő nyer – ez sok mindennek minősíthető, de korrupciós ajánlatnak nem.
A bíróság várhatóan április 21-én hirdeti ki elsőfokú ítéletét.
