Kifejtette, még egyszer megpróbálja cselekvésre bírni az ágazat szereplőit, ha nem sikerül, nem küzd tovább. Ha viszont felhívására az egészségügyi dolgozók fekete ruhát húznak április 15-én, hogy ezzel demonstrálják az egészségügy gyászos helyzetét, és hajlandóak a tanárok mellett sztrájkolni, akkor az már értelmet ad a küzdelmének. Egyúttal akkora erőt, politikával szembeni összefogást jelenthet, amely már változtatásra kényszeríti a vezetőket.
Az aktivista szerint ahhoz, hogy a kórházigazgatók és orvosok végre felemeljék szavukat, arccal, névvel kiálljanak, és beismerjék, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben, a vezetők emberségére volna szükség. Sándor Mária szomorúnak nevezte, hogy az egészségügyi vezetők nem a dolgozók érdekeit képviselik, hanem fölfelé, a kormánynak bizonygatják, hogy igenis működik a rendszer. Szerinte azonnali béremelés kellene, különben csak az kap majd megfelelő ellátást, aki fizet érte.
A teljes cikket itt olvashatja!
Ahogy a Népszava is beszámolt róla, Sándor Mária április 2-án írta blogjában, hogy feladja az egészségügy emberibbé és szakmailag is jobbá tételéért folytatott küzdelmét. Egy év telt el, mióta "meghirdettem" a feketeruhás hétvégéket. Nem vagyok politikus. Nem vagyok egészségügyi vezető. Ember vagyok. Nő vagyok. Anya vagyok. Ápolónő vagyok. Csak egy ápolónő, aki megpróbálta a lehetetlent. - írta szombaton Sándor Mária a Sztárklikken megjelent blogjában.
Később a Népszabadságnak adott interjúban pontosította a mondanivalóját. Azt mondta, hogy ha április 15-én az egészségügyi dolgozók tömegesen fekete ruhát vesznek fel, tiltakozva az egészségügyben tapasztalható áldatlan állapotok miatt, és szolidaritást vállalnak a tanárok aznap következő sztrájkjával, illetve polgári engedetlenségével, akkor folytatja.
Az ápolónőt egy éve ismerte meg a közvélemény, amikor fekete ruhában ment be dolgozni munkahelyére, a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórházba, hogy az egészségügy gyászos helyzetére felhívja a figyelmet. Azóta is főleg az egészségügyet érintő demonstrációkon szólalt fel, szeptemberben pedig társaival az Erzsébet hidat is lezárta - emiatt pénzbüntetést kapott, amit közmunkával dolgozott le. Az aktivista legemlékezetesebb beszéde az volt, amely után a február 13-i tanártüntetés résztvevői kérésére öt perc néma csenddel mutatták meg erejüket.