Valójában hálásak lehetünk a magyar politikai élet irányítóinak, mert itthon olyan egykedvűséggel vettük tudomásul a Panama-akták nyilvánosságra hozatalát, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Mi történt valójában? A tehetősek adóparadicsomokba tették a pénzüket, hogy amúgy sem jelentéktelen tőkéjüket tovább fialják. Mi ebben a különös? Magyarországon éppen az a normális, ha még a törvényeket is úgy alakítják, hogy abból egy apró, de annál gazdagabb kisebbség tovább gyarapítsa vagyonát. S miután a jogszabályokat elfogadják, az emberekkel meg elhitetik, minden szép és jó.
Hosszabb távon azonban kifejezetten veszélyes lenne, ha az egész világ átvenné ezt a magyarokra oly jellemző rezignációt. Előbb-utóbb ugyanis a piacgazdaság kerülhet veszélybe, az a gazdasági konstrukció, amelynél eddig jobbat még nem láttunk. Ennek alapja ugyanis a bizalom. Ha ez megrendül, akkor nagy lehet a baj, amint ezt a 2008-2008-es gazdasági válság is híven igazolta.
Az lehet az érzésünk, hogy a politikai, a gazdasági élet egyes szereplői, valamint több bank is mintha orránál fogva vezette volna az embereket. Igen, a pénzintézeteket óriási felelősség terheli, amint ez az aktákból is egyöntetűen kiviláglik. Nemcsak azért, mert minden további nélkül végrehajtották a gyanús pénzügyi tranzakciókat, hanem amiatt is, mert gyakran – fogalmazzunk eufemisztikusan – a pénzügyi turpisságokat is ők kezdeményezték.
A bankok azonban önmagukban nem dönthetnek, szükség volt a politikai élet asszisztálására is. Elvégre a törvényeket a politikusok hozzák, s azokat az intézkedéseket is, amelyek lehetővé teszik, hogy egyesek adóparadicsomokba mentsék a pénzüket. Sokáig ez itt, Európában sem szúrt szemet senkinek, Svájc, Luxemburg és Liechtenstein is mindenfajta ellenállás nélkül biztosíthatott ilyen sajátos pénzügyi előnyöket.
Biztosak lehetünk abban, hogy a nyilvánosságra hozott adatok csak a jéghegy csúcsát képezik. Néhány politikusról kiderült ugyan, hogy bort isznak, s vizet prédikálnak, de ha egyszer valaki teljesen fel tudná térképezni a politikai és gazdasági élet összefonódásait, akkor élhetünk a gyanúperrel: a korrupt politikusok listája sokkal hosszabb lenne. S nem csak külföldön.
