Hogy a felháborodás mértéke érzékelhető legyen, a lap kiemeli, hogy Izland 330.000 fős lakosságához mérve a dühös tüntető száma hatalmas tömeget jelent: azt, hogy hétfőn minden tizenötödik izlandi lakos kint volt a helyi parlament, az Alþingi előtti téren, ami Magyarország tízmilliós lakosságára vetítve azt jelentené, mintha a Kossuth téren egyszerre 660.000 ember demonstrálna.
Ez pedig még annál is több, ahányan a nagy gazdasági összeomlás után, 2008-ban az úgynevezett “Serpenyős Forradalom” idején tüntettek, aminek gyors kormányváltás lett a vége. Ezen a tüntetésen azonban ezúttal nem a zajkeltésre is kiválóan alkalmas háztartási eszközöké volt a főszerep, hanem a banánoké: a közismert „banánköztársaság” kifejezésre utalva rengetegen tartottak a magasba többé vagy kevésbé érett banánokat, a korrupció és a kormányzati szintű pénzmosás elutasításának jelképeként. A kissé rohadtabb példányokkal pedig a parlament épületét vették célba, ami alig egy óra múlva már úgy nézett ki, mint egy telehányt belpesti utca egy kiadós szombat éjszaka után - írja a Magyar Narancs.
A miniszterelnök lemondását követelő tömeget nem maga csak az offshore-ügy bőszítette fel, hanem az is, hogy Sigmundur Gunnlaugsson jelezte: továbbra is eltökélt, és a kiszivárgott panamai offshore-iratok ellenére sem mond le, sőt az ügyről őt faggató riportert faképnél hagyva, egyszerűen felállt, és kisétált a stúdióból.
Talán azt gondolta, amit talán sok magyar politikus/vezető is ilyen esetben, hogy "mert megtehetem." Nos, lehet, hogy Gunnlaugsson téved, és Izlandon nem lehet megtenni.